Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

sonlóan döntő részben ablaküveget gyártottak. II. Rákóczi Ferenc gazdaságpolitikájának köszönhetően új területeken, Felső-Magyarország déli részein alapítottak üvegkészítő műhelyeket, amelyeknek a bortermő vidékek tároló- és ivóedényekkel való ellátása volt a feladata. A tömegtermelésben az áttörést a regéd huta alapítása jelentette. II. Rákóczi Ferenc nagykorúvá válva 1694-ben vette át az addig kamarai kezelésben levő birtokait, így a Tokaj-Hegyalja közelében levő regéci uradalmat is. Sógorával, Aspremont gróffal többször bejárta birtokait és gyakran megfordult Sárospatakon és Regécen is, ahol több intézkedést hozott az uradalmak gazdasági fejlesztésére. A hegyaljai felkelést követően ismét felkereste a sárospataki és a regéci uradalmakat, és ennek a látogatásnak köszönhető a regéci üveghuta megalapítása. 1698. február 28-án Fonyban készítette el az üzem alapító levelét, amely a következőképpen hangzik: „Mi, Felső Vadászi Rákóczi Ferenc, fejedelem, Nemes Sáros Vármegyének Fő Ispánnya stb. Regéczi Hegyekben levő hutánkban Thomas Hutnik nevű hutásnak állítván, és azt kezébe bocsátván, illy képpen végeztünk vele: esztendőknek forgása alatt tartozik nekünk kész pénz beli adóval, 100 magyar forinttal. Item más fél ezer eöregh kristályos karikával, ezer pedig paraszt karikával és eötven pohárral. Ha pedig mi számunkra mivel, kristály karikának ezeréért 12 Ft, parasztért 6 Ft, pincetokra való sotos eövegh palackokért akar nagyobb, akar kiseb egytül 18 pénz lészen Kinek nagyobb bizonyságára ezen levelünket attuk. Rákóczi Ferenc".

39 Az alapítólevél számunkra különösen azért érdekes, mert konkrét adattal szól a pincetokba való palackról, nevezetesen meghatározza az árát. Durván 1 magyar forintba került 4 pincetokba való palack. Ez egyenértékű volt 200 darab zöld színű ablaküveggel. 39 OL. Kamarai Levéltár Arch. Fam. Rákóczi de Felsővadász. Fasc. 36. E. Rajcsány 20. Fol, 9. No. 153. Arendatoriac Officináé Vitriariae Regeciensis. Vö. Takács B., 1966. 14.; TagánjiK., 1900. 142.