Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

tályt az inasinak kiadá. Aztán rendre kihozák a kristályokat, mindenkor Teleki Mihály fogadá el a köszöneteket, megiván a bort, rendre kiadta a poharakat, s bevitték a várba az Teleki Mihály szállására. Rettenetes ital volt aznap az Apor István szállásán, úgyhogy senki lábán haza nem mehetett...". „Bethlen Gergely — írja Apor Péter — bezzeg ő sem iszik vala kristályból, ő is az többi között egyszer vendégséget csinált vala, jelen van gróf Mikes Mihály is, de nem mondja vala: adj uramnak egy kristály bort, hanem: Sándor, Gergely essekura (ez kedves szolgája vala) uramnak adj egy darab bort. Azt vagy fazékban, vagy kupában adták be, mikor ivott, erősen ivott, s Mikes Mihály akkor vonogatja magát az italtól, mond Bethlen Gergely: Uram, kelmed talán kerestélyra vágy. Akkor kereskedni kezd a zsebiben, kiveszen egy kopott erszényt, nem ért volna két polturát, kiveszen egy sustákot, avagy négy polturát, s adja az inasának, mondván: eredj öcsém, hozz kerestélyt őkelminek, mert őkelme kerestályra vágy. így csufolá meg a kristállyal innya vágyókat."

32 E mulatságos eset után nem is csodálkozhatunk azon, hogy Bethlen Gergely fejedelmi tanácsos, akinek lányát II. Apafi Mihály vette feleségül 1695-ben, javai között úgyszólván nem tartott üveget. Udvarhelyszék és Fogarasföld főkapitányának mezőbodoni udvarházában az 1679 és 1692-ben készült összeírások alapján még egyeden kotyogós üveggel sem találkozunk.

33 „De nem vala akkor hire az tekel glaz (...), hanem vagy almási veres csuporból, vagy járai hólyagos csuporból, vagy segesvári félejteles, vagy kisebb szép uj viaszas kupából ittak" olvashatjuk Apor Péter Metamorphosisáhan.

34 Az idézett adatok tanúsága szerint az üvegedények használata Erdélyben még a 17. század második felében sem volt általános. Az üvegkészlet — ha egyáltalán létezett — néhány pincetokba való palackból, a ko32 Apor P., 1863. 327-328. « Bunta M.-Katona I., 1983. 30. M Apor P., 1863. 325-326.