Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)
tulajdonos volt, elmondható, hogy erdélyi udvarházaiban viszonylag kevés volt az üvegből készült használati tárgyak száma. A kománai kúriában 1648ban 280 darab lengyel üvegpoharat, 35 apró hegyes poharat, 50 hosszú kotyogós üveget és 128 lapos palackot tároltak. Mellettük azonban igen jelentős mennyiségű ablaküveget, nevezetesen 1060 nagy és 7080 apró üvegtányért, melyeket ólom- vagy fakeretbe foglalva használtak ablakozásra. 30 Úgy tűnik, hogy a Felvidékhez hasonlóan Erdélyben is elsősorban ablaküveg-készítés volt a huták feladata. Az üvegek lassú térhódítása általános jelenség volt a 17. századi Magyarországon, de pregnánsan igazán Erdélyben szembetűnő. Az iparművészeti, művelődéstörténeti és gazdaságtörténeti irodalomban általánosan elfogadott az a nézet, miszerint Erdélyben az üveg használata a háztartásokban és a lakásbelsők díszedényei között csak a 17. század vége felé és a 18. század elején kapott helyet. Szokás azt is hangoztatni - írja Bunta Magda és Katona Imre —, hogy „a nemes udvarházak barátságos levegőjében a 17. század folyamán nyert egyre nagyobb szerepet az üveg, s a 17—18. századi ún. úri üvegek nagy része ennek az udvarházi pompának kifejező bizonyítéka." Ezzel az állásponttal szemben az erdélyi udvarházak, kastélyok 17-18. századi összeírásait, inventáriumait alaposabban vizsgálva egészen más helyzetkép tárul elénk. Egy-két kivételtől eltekintve a nemesi lakóházakból teljes mértékben hiányzik a díszüveg, de a használati üvegek tekintetében is rendkívül szegényesek a leltárak. Több ismert történelmi személyiség kúriájának, kastélyának leltárában szinte egyetlen díszüveg sem szerepel. A díszedény-készletük általában fajansz, a használati edények döntő része pedig fa- és ónedény. Bunta Magda és Katona Imre ötvennél több 1627-1757 közötti időszakban készült leltárt, összeírást vizsgált meg, s kutatásuk eredményeként a következő üvegkészletet sikerült feltárni az erdélyi udvarházakban: a források egyáltalán nem említettek 30 Makké L., 1954. 530. 12
