Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

üvegtárgyakat (az évszám az összeírás évét jelzi) Görge'ny (1656), Kóróds^entmárton (1638), Me^ős^engyel (1656), Szurdok (1657), Adámos (17. század közepe), Bethlen (1661), Me^őbodon (1679), Sebesvár (1680), Karkó (1682), Nyújtód (1684), Csikko^más (1688), Aranyosmeggyes (1689), Nagybun (1692), Borberek (1694), »ir (1694), Ä (1696), S^entbenedek (1696), (1699), Zentelke (1715), Gm/ (1716), Koronka (1724), Maross^entkirály (1725), Kaplyon (1729), Bonchida (1736), Gernyes^eg (1751), Branyicska (1757) udvarházaiban, kastélyaiban, váraiban. A kistarcsai udvarházban mindössze 6 darab „víznek való ivegpalack"-ot vettek nyilvántartásba 1624-ben, S^entdemeteren pedig egy „hitván" pincetokot, amelyben „öt evegpalack" volt. 1646-ban Magyarbükkösön az „asszony házá"-ban az üvegkészletet kilenc lapos palack jelentette, melyekben különböző növényekből készített illatszereket tartottak. Viszonylag gazdag volt a királyfalvi és a bú^ásbocsárdi udvarházak edénykészlete. 1647-ben Királyfalván 16 üvegpalack és négy lapos rózsavíznek való üveg volt a háztartásban. Az üvegpalackok közül három „sotus", vagyis csavaros nyakú volt, minden bizonnyal pincetokba valóak. Búzásbocsárdon 20 üvegpohár és egy lámpa mellett négy darab „kotyogós üveg" egészítette ki a készletet. Ezeknél is gazdagabb volt üvegtárgyakban Teleki Mihály — a későbbi erdélyi kancellár — uzdiszentpéteri udvarháza. 1679-ben több mint félezer üveget vettek nyilvántartásba, köztük 23 kotyogós és 18 pincetokba való üveget.

31 Teleki Mihály udvarháza nyilvánvalóan kivételnek számított felszereltségében, ami talán annak is köszönhető, hogy Teleki nagynénje a fejedelemasszony, Bornemissza Anna volt. Talán emiatt juthatott a Teleki család több üveghez, amit vásárolhattak, vagy ajándékba kaphattak a porumbáki hutából. Az üveg lassú erdélyi térhódítását több kutató a nemesség konzervativizmusára vezeti vissza. A régi tárgyakhoz való ragaszkodás miatt terjed csak lassan 31 BuntaM.-Katonal, 1983. 26-28.