Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

az üvegeket, s a használók köre nem szűkíthető le egyértelműen. A parasztüveg elnevezés egyébként is a német nyelvterületen használt Waldglas, vagyis erdei üveg megjelöléssel rokon értelmű, hiszen alapjában véve a kis erdei üveghutákban előállított viszonylag olcsó és „egyszerű" díszítésű termékeket öleli fel.

19 Ezek az üvegek azonban Európa egyeden egy országában sem csak kizárólag paraszti használatra készültek. Tovább bonyolítja a terminológiai kérdést az hogy mást takar a parasztság megjelölés azokon a területeken, ahol a Waldglas megnevezés az általános, és mást Magyarországon. Továbbá a parasztság fogalma Magyarországon nem szűkíthető le kizárólag a falvakban élő, földműveléssel foglalkozó népességre, hiszen e kategóriába beletartozik a falvakban élő kisnemesség, az iparűzők rétege, a főként mezővárosi polgárság jelentős része csakúgy, mint a nincstelen zsellérség, az uradalmi szolgák, pásztorok stb. rétege is. A 18-20. századi társadalom ilyen heterogén tömegére kell gondolnunk akkor, amikor a népi boros és pálinkásüvegek, de egyáltalán a népi üvegek használóit, „fogyasztóit" akarjuk megjelölni, tehát amikor a népi üveg elnevezést használjuk. E széles fogyasztói réteg életmódját, ízlésvilágát, s ezeken keresztül az üveggyártásra kiható sokirányú befolyását is figyelembe vesszük akkor, amikor népi üveg elnevezésről beszélünk. Tudnunk kell azonban azt, hogy a parasztság üveggyártásra gyakorolt hatása nagyon öszszetett kérdés. Az üvegkészítést a fogyasztók, a használók oldaláról vizsgálva megállapítható, hogy csak az olyan olcsó termékek terjedtek el, amelyek elsősorban a funkcionális szempontoknak megfeleltek, főként a tároló- és ivóedények. A magyar üveggyártás csak a 18. század derekától volt képes olyan tömegtermelésre berendezkedni, amely a termékek alacsony árát eredményezhette, s ily módon képes volt a fából és kerámiából készült ivó- és tárolóedények hegemó19 A német területen használt erdei üveg bemutatását 1. W. RaJf, 1977.