Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)
cokon, vásárokon értékesítették az üvegeket. Tehát ezek a huták a szűkebb környezeten túl az Alföld északi peremét és a Duna—Tisza közét igyekeztek üvegekkel ellátni. 31 Dunántúl hutái közül úgy tűnik, hogy a bakonyiak csak a környék településeinek ellátására vállalkoztak. Inkább a dél-dunántúli huták piacorientációja figyelhető meg. A zalai huták a nyugatmagyarországi falvakban és városokban próbálkoztak termékeik értékesítésével, a somogyi, zselici üvegkészítő műhelyek pedig Mohácson, Baján keresztül Szabadkáig juttatták el gyártmányaikat. 32 Amikor a 18. századi üvegkereskedelemről beszélünk, senimiképpen sem szabad a mai vagy a közelmúlt piaci viszonyait összehasonlítási alapul venni. Az üvegárusítók áztatott zsúpszalmába kötve néhány meat üveggel, legfeljebb 200—250 termékkel indultak vándorútjukra még a 19. század végén is, mint erről a bükki huták árusainak visszaemlékezései tanúskodnak. 33 Ezért az üvegek térhódítása a hutáktól távoli területeken csak igen lassan következett be. A különböző feldolgozások adatait, a paraszti hagyatéki leltárakat vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy ilyen kereskedelmi viszonyok mellett csak az 1780—90-es évektől váltak gyakoribbá a paraszti háztartásokban az üvegtárgyak. A 18—20. század végén 15—20 üvegféleséget találunk a módosabb parasztok használatában. Ez a szám csak az 1830-40-es években emelkedik, amikor már egyes területeken 200—250 darabot is eléri a paraszti használatban lévő üvegtárgyak mennyisége. Ezek a példák azonban a bortermelő vidékekre vonatkoznak, így tehát semmiképpen sem általánosíthatók Magyarország egész területére. 34 A szórványadatokból az szűrhető le, hogy Magyarország nagyobb részén, főként az alföldi területen 20—30 között mozoghatott az átlagparaszti 31 Veres L., 1979. 36-37. 32 Veres L., 1986. 129-133. 33 Mcgay Géza gyűjtése. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentáció. Ltsz. 69.5.79. 34 Erre vonatkozó adatokat közöl többek között Nóvák L., 1982. 41-49, 50-63., és Fé/E., 1941.