Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

háztartásokban lévő üvegek száma, egészen az 1920— 30-as évekig. Ezek többsége bor és pálinka tárolására használt palacküveg, vagy bor és pálinka fogyasztására alkalmas üvegpohár volt.

35 A népi boros- és pálinkásüvegek formai és funkcióbeli sajátosságai, dís^ítményei A

z eddigi kutatások alapján a népi üvegek négy jól elhatárolható csoportba sorolhatók. A tárgyak többsége ivó- és tárolóedénynek tekinthető, ezekhez képest viszonylag ritkábbak, de a fennmaradt emlékanyag tanúsága szerint jelentős számúak a vegyes használatú és különleges rendeltetésű üvegek. A vegyes használatú üvegek közé főként az evésre szolgáló üvegeket (komaszilke, tányér) soroljuk, a különleges rendeltetésű üvegek közé pedig a főként szakrális funkciókat hordozó termékféleségeket, így pl. a kenyérosztó tálak, úrasztali kelyhek, keresztelőedények.

36 A népi üvegek csoportosítására a kerámiák esetében gyakorolt lapos formájú és fennálló edények besorolás sajnos nehezen használható, mert amíg az ivó- és tárolóedények zömükben fennállóak, addig a vegyes használatú és különleges rendeltetésű üvegeknél lapos és fennálló formájú edényféleség egyaránt előfordul.

37 Az egyes csoportokon belüli változatosság miatt célszerűbb tehát a funkció oldaláról megközelített besorolás. A népi boros- és pálinkásüvegek kivétel nélkül az ivó- s tárolóedények közé sorolhatók. Az egyes csoportokon belüli üvegtárgyak formai és funkcióbeli sajátosságainak, díszítményének vizsgálatára indokolt 35 Erre a becsült következtetésre paraszti hagyatéki és leltárakat közlő munkák áttanulmányozása után jutottunk. A pontosítás érdekében végzett átfogóbb vizsgálatokra lenne szükség. 36 A népi üvegek ilyen jellegű felosztását először Takács Béla végezte el. Vö. Takács B. 1966. 40-59. 37 Itt arra a népi kerámiáknál használt felosztásra kell gondolnunk, amely többek között Do/nanovs^ky Gy., 1968. 17. munkájában is szerepel.