Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Erdész Sándor: Szüreti népszokások kialakulása a hegyaljai mezővárosokban

jén rendezett felvonulásokat. A kapásfelvonuláson nem mondtak rigmusokat, s nem vittek Bacchust sem. Az iparostársulati szüreti felvonuláson volt egy „tisztafából" készült szekér, melynek a tengelyszege is fa volt, s amelyet hat ökör húzott. Ezen voltak a csőszök és a csőszlányok. A további szekereken a bíró, bíróné, cigány, cigányasszony és a gyerekek ültek. A menetet cigányokkal megrakott echós szekér zárta be, melyet „ördögök" és „bohócok" kísértek. A lovaslegények kék gatyát viseltek. A szekereken taposókádakat, hordókat vittek. Tállya: Az itteni közép- és nagybirtokosoknál rendezett koszorúvitel - mivel ezt a kis mezővárost szüret alkalmával a vendégek százai lepték el - hamar túlnőtt az uradalmak keretei közül, s egységes, az egész település szüreti ünnepélyévé fejlődött. A század elején a koszorúvitelnél a zenészek és „maskurások" is részt vettek. Az 1920-as évektől - a szőlőtulajdonosoktól függetlenül - az iparosok is hasonlóan megrendezték a szüreti felvonulásaikat. Este „pasztorbal" volt, a báltermet szőlővel díszítették. Nevezetes volt az „Országos Mintaszüreti Ünnepély", melyet Tállyán 1951. október 21-én rendeztek meg. Tarcal: Az első szüreti felvonulást Sikerle Mihály kovácsmester szervezte meg 1913-ban. Sikerle Mihály Erdőbényéről került ide, s az ottani kapásfelvonulást honosította meg Tarcalon, s a felvonulás során elmondogatták a kapásrigmusokat is. Tokaj: Elegendő a térképre tekintenünk, máris meggyőződhetünk arról, hogy Tokaj távolabb van a szűkebb értelemben vett Hegyaljától. Viszont Tokaj lett Tokaj-Hegyalj a borkereskedelmi központja, ahonnan a hegyaljai borokat is „tokaji" cégérrel indították útnak. 1904 őszén - több országos szerv közreműködésével - „Rákóczi szüretje a Hegyalján" címmel mozgalmat indítottak a korábbi híres borkereskedelem visszaállítása érdekében. E rendezvény színhelyéül Tokajt szemelték ki. Ez a „szüret" azonban elmaradt, részben a külföldi érdeklődés hiánya miatt, részben azért, mert a helyi szőlőtulajdonosok nem egyeztek bele abba, hogy szőlőjüket idegen szűretelők tönkretegyék. A következő évben a szervezők újra próbálkoztak, de ekkor is minden eredmény nélkül. Véleményem szerint mindkét kudarchoz hozzájárult az is, hogy a hegyaljai szüreti népszokásokat - a hagyományőrző szőlőmunkásokkal és iparosokkal együtt - teljesen mellőzni kívánták.