Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon

mennyiségű írnivalóhoz, amit e munkálat során rögzíteni voltak kénytelenek, szükség volt valakire, akik hegyezik a lúdtollat, és rögzítik a diktáltakat. A már említett bizottság maga elé idézte Mád mezőváros főbíráját, Mihályi Jakabot, és a „hites tanácsbéli személyeket": Bodnár Jánost, Kalitzky Györgyöt, Babajri Gábort, Herditzky Istvánt és Vágásy Jánost - akik egyébként írástudó emberek voltak, és aláírásukból, betűformálásukból, tollvezetésükből ítélve, több-kevesebb rendszerességgel gyakorolták is ezen készségüket, talán az egy Babajri Gábor kivételével, akinek a szőlőmetszésnél nagyobb gondot okozott neve leírása. A már említetteken kívül bizonyíthatóan ott volt a bizottság előtt Szabó József, Szabó András, Herditzky János, Bartfay György és Nagy István, valamennyien „hites személyek", de ők járatlanok voltak a betűvetésben. A teljes igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a már említett személyek mellett ott kellett legyenek Mád földesurainak - a Szirmay, Aspremont, Klobusiczky grófok és Orczy bárók - gazdatisztjei, teljhatalmú megbízottai is. Ez utóbbiak pillanatnyilag ismeretlenek. Az így egybegyűlteket - 9 kérdőpont alapj án - a város lakóinak haszonvételeiről, több-kevesebb rendszerességgel ismétlődő, vagy állandóan meglévő kárairól vallatták-kérdezték az úrbérrendező biztosok. Ha az úrbéres városlakók valótlant állítottak volna, a földesúri megbízottak azonnal korrigáltak. Az így „kivett" vallomásokból kitűnik, hogy a mezővárosi jogállású település rusztikus belső fundusait négy földesúri család birtokolta, és a Szirmay, Aspremont- a lakosság által mindig Aspermonthnak emlegetett, bizonyára a mássalhangzó-torlódást feloldó ejtéskönnyítés okán -, Klobusiczky grófok és Orczy bárók által közösen bírt 50 belső telken vagy funduson 50 házaszsellér család és egy hazátlan zsellér élt, 22 egész és 3/4 pozsonyi mérőt kiadó belső földterületen, tehát 11 holdnyi földön. Az Aspremont és Klobusiczky grófok külön is bírtak együtt 29-30 holdnyi belső területet, melyen 76 zsellércsalád és 2 hazátlan zsellér élt, míg az Orczy bárók által birtokolt 7,5-8 magyar holdnyi belterületen még 40 házaszsellér „húzta meg magát". A 166 zsellérháztartás és a 3 hazátlan zsellér, nem használván a mezőváros határából semmi szántót és rétet, nem szokványos módon adózott földesurának. Az úrbérrendezésig - 1772-ig - is csak telekbért fizettek, beltelkük, fundusaik nagysága arányában. 1748-tól a cenzus mellé minden szüretkor minden zsel7