Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Udvari István: Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák, valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez
végeznek. (Ld. a térképet.) Figyelembe véve a pontos lokalizációt nem adó Investigatiókat is, a Hegyaljára bérmunkásokat bocsátó zempléni szlovák és ruszin községek száma mintegy 80-85-re tehető. Olyan jelentős ez a szám, hogy akaratlanul is azt sugallja, hogy a magyar-szlovák, s a magyar-ukrán nyelvi, néprajzi kapcsolatok értékelésében, az interetnikus jelenségek interpretálásában Hegyaljának, a hegyaljai munkavállalásoknak nagyobb jelentőséget kell adni, mint eddig kapott. Hegyalja kivételes szerepét és vonzerejét a munkavállalók számára az biztosította, hogy itt magasabbak voltak a napszámok, szakmánybérek, mint bárhol másutt az országban. 18 Tavarna és sok más község Investigatiója is alátámasztja Hőgye István kutatásait: „Szőlőmunkára az egynapi járóföldre levő Hegyaljára járnak, ahol mindig elegendő pénzes munkához jutnak. Közelebbi, egy-két mérföld távolságra fekvő szőlőhegyekben is vállalhatnának munkát, de mivel Hegyalján jobban fizetnek, szívesebben járnak oda." A magasabb hegyaljai bérek, a korlátlan munkalehetőségek más szőlőhegyek körzetéből is csábították a munkaerőt. Alsó-Hrabócz lakói „pénzt a falujuk határában lévő szőlőkben is kereshetnek, de szőlőmunkára inkább az egynapi járóföldre fekvő Hegyaljárajárnak, ahol mindig elegendő pénzes munkához jutnak." Mislina, Hegedűs falva lakói három és fél óra alatt eljutottak az Ung megyei Tárna község szőlőhegyére, de Hegyaljára is eljártak, annak ellenére, hogy oda másfél, néha pedig három és fél napig tartott az út. Hasonlóképpen vallott Topoloka népe is: „Szőlőmunkára Tar18. Hőgye /., 1986. 191. A szüreteltetést a földesurak általában robotban végeztették. Az Investigatiókon kívül erre mutat az a körülmény is, hogy a zempléni rendek már az úrbérrendezés kezdetén tartottak attól, hogy a rendezés csökkenti majd a jobbágyok robotterhét, így nem lesz aki a szüretelést elvégezze. így már a telekosztályozási javaslatuk felterjesztésével együtt (Vö. 17/a. jegyzet) kérték, hogy a Helytartótanács és a királynő engedélyezze számukra azt, hogy jobbágyaikkal szüret idején kötelező bérmunkát végeztethessenek a vármegye által megállapított bérért. Klobusiczky József referenciája alapján a Helytartótanács úrbéri bizottsága helyt adott e kérelemnek, s olyan javaslatot továbbított a királynőnek, hogy az teljesítse a zempléni nemesek kérelmét úgy, hogy jobbágyaikat akkor kötelezhetik kényszer bérmunkára, ha a vármegye által megállapított bér kétszereséért sem találnak szőlőmunkást. A királynő Zemplén vármegye kérelmét is elutasította. Vö. Protocollum materiarum in comm. urb. 1773. MOL Helytartótanács Levéltára. U et C. 53
