Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Bencsik János: Mád társadalma
Ha most vissza is utalunk a kenyeret biztosító, avagy kenyérkereső foglalkozáshoz juttató általános társadalmi helyzetre, ezt csak azért tesszük, hogy hangsúlyozzuk, hogy Mád esetében mező városias társadalommal állunk szemben. A szőlőművelésre alapozott termelőgazdálkodás sokkal több embernek biztosított megélhetést - ha gyakran szűköset is - mint egy hasonló határral rendelkező alföldi település. Anélkül, hogy az ismérveket tovább sorolnánk - ez nem is feladatunk - azokat a vonásokat emeljük ki, amelyek rálátást engednek az életmódra, amelyek a mádi társadalmat jellemezhetik. Azt vizsgáljuk - a teljesség igénye nélkül -, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok gondolkodásában, életmódjában mely jelenségek utalnak - utaltak - az elkülönülésre. Egyáltalában, mennyire őrizték meg a hagyományos, paraszti-népi kultúrát, annak bizonyos elemeit? Adatközlőim emlegetik a nagyurakat, a valamikori földbirtokosokat. Mádon a Csákyaknak, az Andrássyaknak nagy birtokuk volt. Az előbbi családé volt a mádi erdőség is. Tekintélyes birtokkal rendelkezett itt a zsidó származású Zimmerman-csaláá is. Mellettük a (sátoraljaújhelyi) piaristáknak, s az (egri) káptalan papoknak is jutott a mádi határ szőlőtermő hegyeiből. Még a szomszédos Szerencsen is számon tartják, hogy Mádon négy tábornoknak volt szőlője. Név szerint is tudják Kehler Ödönt és Máriássy Ödönt. Ezek a nagyurak ritkán, évente egyszer-kétszer látogattak Mádra. Birtokaikat jószágigazgatók kormányozták. Az utolsók közül név szerint sorolják Vass Józsefet és Kalmár Gábort. József főhercegnek is jutott a mádi határból, s mondják, hogy amikor ide-idelátogatott, akkor minden munkásával kezet fogott. Tréfálkoztak is, hogy egyik-másik munkása nem mosott kezet egy hónapig, nehogy lemossa a hercegi kéz érintését. A különböző rendű és rangú gazdatisztek és gazdasági alkalmazottak után a vincellérek (vinclér) következtek. Huszonöt-harminc vincellér is megélt Mádon. Úgy nyilatkoznak a mádiak, hogy a vincellér már nem volt munkás, nem volt paraszt. Többre tartotta magát. Belőle szerencsés esetben kezelőt csinálhatott a gazda. A munkás természetes vágya lehetett hát, hogy gyermekéből - ha szereti e munkát - egyszer vincellér legyen. Vincellért már 10-15 holdas szőlővel rendelkezők is tartottak. A vincellér nem egyszer családjával együtt kint lakott a szőlőben, a vincellérházban. Ami99
