Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: Lajos Árpád folklorisztikai munkássága
A fonó sokrétű funkciójáról, különösen a folklorisztikai szempontból való jelentőségéről Lajos Árpád kutatásai szolgálnak kiváló példákkal. Az ő nevéhez kapcsolható egy nagy terület fonóbeli hagyományainak falvankénti vizsgálata és a tanulságok elemzése. Nagy munkája a borsodi fonóról a népköltészeti hagyományok gazdag tárháza. Rámutatott arra, hogy a komédiaszerű maskarázások a legszívósabban a fonóban maradtak fenn. Ezek mellett a népi dráma, a népi színjátszás fejlettebb formáira is voltak példák, elsősorban a balladák dramatizálása révén. A magyar szakirodalomban sokan közöltek leírást a fonókról. Ezek közül magasan kiemelkedik Lajos Árpád monográfiája, amely Este a fonóban címmel második kiadásban is megjelent (1974). Szeretném hangsúlyozni,hogy Lajos Árpád ezzel a témakörrel kapcsolatban is írt egy jelentős elméleti vonatkozású tanulmányt. A hatalmas anyaggyűjtése, helyszíni megfigyelése nyomán eredményeit A fonó folklorisztikai kutatásának problémái c. tanulmányában összegezte. 12 Csak néhány kérdést emelek ki a fonóval kapcsolatos kutatásoknak ebből a méltán szintézisnek tekinthető munkájából. Rendkívül figyelemre méltó az az alapvető szemlélete, amely szerint a fonót a társadalmi valóság széleskörű összefüggésében kell vizsgálni. Ehhez a munkához a szociológia nyújt segítséget. A fonót ugyanis kettős fogalomban kell tekinteni: egyszerre társasmunka, azaz egyfajta paraszti termelési mód és ugyanakkor hagyományos népszokás. Ez utóbbival kapcsolatban Lajos Árpád rámutat arra, hogy a fonóbeli szórakozás, amely a munkához és a munkahelyhez volt kötve, nemcsak folklorisztikai, hanem szociológiai jelenség is. A munkához kultusz, mágia, költészet, játék és egész sor népművészeti jelenség kapcsolódik. Lajos Árpád hangsúlyozza, hogy a fonóbeli munkaközösségek egy gazdag, sokszínű, ősi vonásokban bővelkedő népi kultúrát teremtettek. A fonóban a szórakozás sokszínű formáival találkozunk. Köztudomású, hogy a fonás munkáját asszonyok, lányok végezték. A férfiak a fonóban csak egy bizonyos időben jelentek meg, s a lányok-legények, a nők-férfiak közös szórakozására csak ezt követően került sor. A nők ezt megelőzően is egymás élénkítésére tréfálkoztak, daloltak, tréfaszerű történeteket mondtak és játékokra is sor került. A maszkos alakok megjelenése a fonóházak nagy eseményének számított. A visszaemlékezésekből egyértelműen az tűnik ki, hogy a különböző színjátékszerű jelenetek, a maszkos alakok nagy élményt nyújtottak a fonó közösségének és azok iránt olyan erős érdeklődés nyilvánult meg, hogy annak hatására a játéktípusok gazdag változatai alakultak ki. Lajos Árpád könyve, a Borsodi fonó (Este a fonóban) a magyar népi színjátékok, maszkos alakoskodók gazdag adattára. Hasonlóképpen a népdaloknak is pompás gyűjteménye. És itt eljutottunk Lajos Árpád harmadik nagy kutatási témaköréhez. Gyűjtései, helyszíni megfigyelései és nem utolsó sorban kiváló zenei érzéke révén a népdal- és a népzenekutatás jelentős eredményei kapcsolódnak a 12
