Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: Lajos Árpád folklorisztikai munkássága

nevéhez. Nemcsak lejegyezte és mint nagyon sokan a gyűjtők közül nem csak „csokorba szedte" a dalokat,hanem összehasonlító elemző munkával egy-egy etnikumra, népcsoportra vonatkozó jellemző jegyeket állapított meg. Olyan elméleti következtetéseket tett, amelyek fontos irányt szabtak a további népzenei kutatásoknak. Lajos Árpád Borsod területén folytatott kiterjedt helyszíni népzenei gyűjtőmunkát. Gyűjtései során felfigyelt — többek között — a matyók körében egy jellegzetes, addig onnan ismeretlen kétütemű nyolcas la-pentaton hangsorú, kvintváltó szerkezetű dallamtípusra.

13 Ez frazeológiájában és felépítésében egyedülálló Borsod területén. Széleskörű összehasonlító elemzés nyomás Lajos Árpád megállapította, hogy a kétütemű nyolcas, 7 (5) b 3 kadencia-rendszerű kvintváltó mezőkövesdi dallam a matyó etnikumra jellemző, amely több ezer éves múltra tekint vissza. A la-pentatonia vizsgálatát Lajos Árpád az ország más területeire is kiterjesztette. Megállapítja, hogy a so-la-kadencia használatában igen szoros a kapcsolat a dunántúli, az erdélyi, az észak-borsodi és általában az észak-magyarországi területek között. A la-pentatonia — mint a magyar népzene legsajátosabb vonása — főként Erdély és a Dunántúl népzenéjében figyelhető meg, de megtalálható Észak-Magyarországon is, sőt, a so-la-kadencia a kupolás szerkezetű dallamok kategóriájában Észak-Magyarországon a legnépszerűbb. Az észak-borsodi példák jól bizonyítják, hogy ez az archaikus dallamsajátosság jellemzője területünk népdalkincsének.

14 Igen alapos, elemző vizsgálatot végzett Lajos Árpád a so-pentatoniával kapcsolatban is. A so-pentaton hangsor a la-pentaton mellett a magyar népzene másik legjellemzőbb hangskálája. Ebben a hangsorban is ritkán szólalnak meg dallamok pienhangok vagy mellékhangok nélkül. Borsod megye falvaiban végzett népdalgyűjtései során Lajos Árpád azt vizsgálta, hogyan jelentkezik a so-pentatonia a régi és az új szerkezetű dallamokban. Rámutatott arra, hogy a so-pentatonia ősi örökség, amely a rokon keleti népektől elágazott magyar nép zenéjében szívósan tovább élt és fennmaradt az észak-magyarországi dallamdialektus területén is.

15 A népzenegyűjtés során Lajos Árpád mindig különös figyelmet fordított a jellegzetességek megfigyelésére. Erőteljesen foglalkoztatta a palócságra és ezen belül a barkóságra jellemző dallamtípusoknak a megállapítása. Ez utóbbi népcsoporthoz — mint már a gyermekjátékoknál is említettük — sajátosan vonzódott. Talán azért is, mert a legtöbb archaikusságot ott vélte felfedezni. A zárt hadakban élő barkóság körében az ősi gyökerű dallamkészletében a parlando-rubato dalokat a pásztorok őrizték meg, akiktől átvette a parasztság is.

16 Lajos Árpád többször hangoztatta, hogy a dallamtípusok vizsgálatánál mindig távolabb kell tekinteni a kutatási helytől, s az egész palócság — tágabban az egész magyar nyelvterület — hagyományának összefüggésében kell 13