Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

rétegződésére nincs olyan differenciáló hatása, mint korábban a birtokmegosztásnak, tehát nem tekinthető rétegképző tényezőnek. 1945 előtt kevés készpénz volt a faluban, felesleget csupán a jó átlagos és az átlag feletti társadalmi rétegbe tartozók tudtak előállítani. Ekkor a pénz mennyisége társadalmi fokmérő is volt, erősítette a rétegbe tartozók pozícióját. Énnek az értékítéletnek a továbbéléséről van szó, amely azonban némiképpen módosult; erősödött azáltal, hogy az egyedüli fokmérő lett a földtulajdon megszűnésével. A pénzmennyiség különbözősége azonban nem alakított ki rétegződést, amely az életmódban is jelentkezett volna. A pénznek önmagában - gyakran a társadalmi rétegtől függetlenül - van szerepe az értékrendben.

33 Sok esetben nem az életmódban, hanem a takarékban lévő pénz mennyiségén méri le a falu közössége az egyes családok vagyoni helyzetét. Megnőtt az olyan munkák értéke, amelyek nyugdíjjal járnak. A nyugdíj, különösen a nők körében, jelentkezik problémaként. A családok otthon dolgozó tagjai állattartással jelentős pénzösszeget szereznek, s a szerződéses állattartásért, a csarnokba bevitt tejért, az állami felvásárlónak leadott tojásért és sertésekért nyugdíjat várnának el. Az eljárók egy jelentős része szakismerettel nem rendelkezik, s az eljárás elsőrendű célja a pénz szerzése, illetve a nyugdíj biztosítása. Nem egy esetben tapasztalható, hogy egy-egy asszony inkább lemond a háztáji föld, a kert műveléséről, az állattartásról, s az ezért járó pénzről, amely egyébként jóval nagyobb összeget jelentene, mint amennyit bejáróként keres. Az indok minden esetben a nyugdíj. Ma már csak a legidősebb generáció tagjai tartják számon, hogy kinek a szőlője, gyümölcsöse a leggondozottabb, ők azok, akik az anyagi javakon túl is fontosnak tartják a szőlőművelés színvonalát, véleményük szerint az hozzátartozik az emberek megítéléséhez. Az idősebb generáció körében bizonyos különbségtevés tapasztalható a készpénz értékének megítélésében. Abban az esetben, ha közvetlen megélhetésükről van szó, nem pénzben gondolkoznak, hanem átszámítják búzára. „Havonta 8 mázsa búzát kapok nyugdíjba." - határozza meg egy 70 éves férfi a nyugdíját. Ennek a generációnak a szemében a készpénznek csak a megélhetésen túl van külön értéke. Pénzzel olyan anyagi javak szerezhetők be, amelyek megléte egy-egy réteghez kapcsolódik, jelzi az egyén rétegbeli hovatartozását. Ugyan számszerű adatokkal nem rendelkezünk a pénz befektetését illetőleg, a főbb tendenciák a gyűjtött anyagból kirajzolódnak. Mindenekelőtt a legnagyobb befektetés a ház, még községünk esetében is, ahonnan pedig nagy számban elköltöztek. Második helyen szerepel a bútor, amit még abban az esetben is kicserélnek, ha jó minőségű, s a célnak is megfelel. Az utóbbi két-három évben megjelent az autó, ez azonban még nem általános. Ugyanúgy mint korábban, a viseleti darabok felhalmozása is jelentős anyagi befektetésnek számít. Nagy mennyiségben állnak a szekrényekben a használat szempontjából feleslegesen megvásárolt ruhafélék, viseleti da52