Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

rabok, ágynemű, törölköző stb. E ruhanemű mennyisége szintén fokmérője lehet egy-egy család boldogulásának a közösség szemében. A konyhai eszközök a legrégebbiek, ez az a terület, amelyen legkevésbé mérhető le az életmódváltás. Megtaláljuk ugyan majdnem valamennyi háztartásban az új tálalóedényeket, amelyeket a tiszta szobában tartanak, de a konyhában a régi eszközöket használják. A családi munkamegosztás is a lényegesebb értékmérők közé tartozik; az a kérdés, hogy hány kereső van a családban.

34 Emellett azonban fontos az is, hogy legalább egy családtag a mezőgazdaságban is dolgozzék, ezáltal biztosítva legyen a háztáji és az otthoni teendők ellátása mellett tudjanak pénzt szerezni az állattartással is. Ez utóbbi szempontok fontosságát mutatja egyrészt az eljáró férjek feleségének foglalkozásbeli megoszlása (nagyobb részük háztartásbeli vagy tsz-tag), másrészt pedig érvényesül az értékrend megfogalmazásában is. Mikor a legelső család után érdeklődtünk a község lakói között, általában ugyanazt a két-három családot emlegette mindenki, egyről azonban megemlítették, hogy addig voltak ők az elsők, amíg élt a feleség anyja, aki a mezőgazdaságban, a háztartásban dolgozott.

35 A család mezőgazdaságban való tevékenysége elsősorban a középés a legidősebb generáció szemszögéből kap ilyen nagy jelentőséget. A községben végzett mezőgazdasági tevékenység az alapja a közösségbe való tartozásnak. A közösségen belül kialakult hierarchikus rendben az első helyen azok a családok szerepelnek, amelyek a községben magasabb funkciót töltenek be. Ha a család eljárással kikerül a község közösségéből, nem marad annak aktív tagja, részese, úgy nem is kerülhet soha a hierarchia magasabb fokára, a közösség tagjai az ilyen családot számon sem tartja. Ahhoz, hogy valaki a közösség által jómódúnak elismert legyen, fontos, hogy épített-e új házat, hol van a telke, milyen bútora van, rendelkezik-e elegendő mennyiségű ruhaneművel. A falu közössége még ma is számon tartja, hogy egy család 1945 előtt melyik társadalmi rétegbe tartozott, s a család jelenlegi helyzetének megítélésében ez is szerepet játszik. Egyetlen olyan terület van, ahol teljes mértékben érvényesülnek a korábbi társadalmi különbségek, és ez a község perifériájára szorult egyházi élet. A református lelkész a falu közösségében különcnek számít, nem érti meg a gazdasági-társadalmi változásokat, sok esetben megbántja az embereket, elriasztja őket. Megítélésében szerepet játszik életmódja is. Egyedül él, a község egyik legidősebb asszonya főz számára, fia - aki szellemileg elmaradott - látja el a harangozói teendőket. A lelkész egyben a kántor is, az istentisztelet alatt felváltva orgonál a karzaton és végzi az istentiszteletet. Visszatérítési módszerei a legbigottabb hittérítéshez hasonlatosak; az általánosan igénybe vett egyházi szertartásokat (esküvő, temetés) használja fel arra, hogy bírálja a lakosságot, egy-egy személyt, sok esetben éppen a szertartás szereplőit. Ez teljesen idegen attól, amit az emberek elvárnak az ilyen szertartásoktól, melyeknek az volna a célja, hogy a szertartás ünnepé53