Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

Valamivel több azoknak a száma, akik nem rendelkeznek szaktudással az eljáró dolgozók közül (9,2%). E foglalkozások közül kiemeljük azt a néhányat (16), amely népszerű a községben: Takarítónő 4 fő Portás 3 fő Éjjeliőr 3 fő Fűtő 6 fő összesen: 16 fő az eljárók 14,5%-a, a szakmával nem rendelkező eljárók 26,6%-a. E foglalkozások esetében éppen az a lényeges a munkavállaló számára, hogy a munka mezőgazdasági, és készpénzfizetéssel jár.

24 Az elvándorlás mellett a továbbtanulást helyesli a község közvéleménye, fontos kiemelkedési lehetőségnek tartja.

25 A továbbtanulási igény természetesen nem ilyen általánosan fogalmazódik meg, az adatok többségében szakmunkásképzőt, esetleg szakközépiskolát jelent. Elsősorban valamilyen szakma megtanulása a cél. „Akiknek élesebb a figyelme, mind mester lesz". Egy másik adat: „. . .de már ő is kiemelkedik, mert a lányokat férjhez adta, a vők mesteremberek." Vagy egy másik: „A gyerekek szabadlábon vannak már, úri gyerekek." - Vagyis szakmájuk van. Nem mindegy azonban, hogy milyen a kitanult szakma, meg is fogalmazzák pontosan: „Most azt nézik, kinek milyen a szakmája." Egy 62 éves asszony meséli az egyik lányáról: „férje hegesztő, de van lakatos vizsgája is." Jó szakmák az idősebb generáció véleménye szerint: gyári munkás, sofőr, géplakatos, esztergályos. A szakmát tanulók között a felsorolt ideálisan jó szakmák valóban megtalálhatók, de egyre inkább újabbak kerülnek a foglalkozási presztízs legfelső fokára: autómotor-szerelő, repülőgép-szerelő, telefonszerelő.

26 A mezőgazdaság területén senki nem tanul tovább, egy mezőgazdasági szakközépiskolát végzett fiatalról tudunk, aki azonban nem a szakmájában dolgozik. A továbbtanulás során sem említik egyetlen egy esetben sem, még csak a szakmák között sem. A termelőszövetkezetben dolgoznak néhányan, akik sofőrök vagy traktorosok, ami korábban eléggé kedvelt volt az eljárók, sőt az elvándoroltak körében is. Egyetlen egy alkalommal történt említés arra vonatkozólag, hogy a mezőgazdaság területén továbbképezték magukat hárman, akik tanfolyamot végeztek, ők most brigádvezetők; „most nekik jobb dolguk van, de nem is lehet sajnálni tőlük, nem volt más, aki jelentkezett volna akkor a tanfolyamra". Célunk a község társadalmi rétegeinek megrajzolása volt. Éppen ezért a társadalmi rétegződés megállapításakor a községből indultunk ki, a község érdekeit vettük figyelembe. Az egyes társadalmi szintek megállapításakor elsősorban a mobilitást, a szakmai előrehaladás képességét vettük figyelembe. A vezető réteg tagjait a gyűjtött adatok alapján állítottuk össze. 34