Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: A bodrogközi népi építkezésének vázlata

10-12 m széles és 15 m hosszú. A földről induló szarufapárokat a tetőn oromgerenda köti össze, oldalán nagy közökkel 2-3 keresztrúd-sor fut végig. Szerkezeti funkciója mellett e keresztrudakra támaszkodhattak a héjjazatot alkotó hatalmas kéve nádak, amelyek a magyar marhák erőteljes szarvainak magasságában körben szinte teljesen kikoptak. Az akol hátsó — minden bizonnyal északra néző — oldala félkör alakú, a karám felé pedig teljesen nyitott az akol. Az építmény meglehetősen viharvert. Nem lehet tehát azt feltételezni, hogy az 1920-as évek táján új képződmény lett volna. Ez a pásztorépítmény —jóllehet csupán „egy adat", ezen a zártsága miatt sokáig „rezervátum"-jellegű területen — sugallja azt, mintha az akol épületének alaptípusát nem a fennálló falú akiokban kellene keresnünk. A fentiekben leírt enyhely tehát nem hodály. A pásztorépítményeknek ezt a típusát az akioktól eltérőnek ismeri a kutatás, s úgy tartja számon, hogy a típus hodály terminussal jelölve elsősorban a juhtartás építménye.

33 A hodály azonban enyhelye volt a szarvasmarhacsapatoknak is,

34 s Bencsik J. az építmény formájának tisztázása nélkül Polgárról azt is megjegyzi, hogy a hodály t az 1900-as évek elejétől készítették rendszeresen a gulyák számára.

35 Bodrogközi pásztor adatközlőim egyöntetűen állították azt, hogy a szarvasmarhatartás vonatkozásában az akol és a hodály ugyanaz. A hodály csupán újabban használt szó az ősi pásztorépítményre. Ez esetben tehát egyszerű névátvitelről lehet szó, melynek során a juhpásztorkodás szókincsébe tartozó és a románból átvett hodály szavunk átterjedt a bodrogközi szarvasmarhatartás akolszerű építményeinek megjelölésére. Az állatok mind a szálláson, mind a déllőn állandó helyet foglaltak el. „A marha mindig saját vackot csinált — mondta Szegedi Mihály, tiszakarádi gulyás — mindig egyformán ugyanarra a helyre ment vissza. Megszaglászta a helyet, s aztán lefeküdt."

37 Az akol és karám — más építményekkel együtt szállás — területén, valamint az állatok déli pihenőhelyéül szolgáló déllőn mindenütt állt 1 -9 dörzsölő ágos vagy dörzsölöfa. Ott, ahol a szállás területén vagy közvetlen környékén élő fa állt, azok szolgáltak dörzsölőként, de funkcionált ilyen céllal kútágas is. Többnyire azonban a legelő Szentgyörgynap előtti átvizsgálásakor ásták le a dörzsölő ágasokat a karám közepére vagy a déllő területére arányosan elosztva. Egy-egy oszlop 30-40 cm átmérőjű és 1,5-2 m magas volt. Oldalát rücskösnek hagyták, vagy — mint Karcsán - baltával körbe bevagdosták. JEGYZETEK 1. Az adat beilleszkedik a Szabadfalvi József által megrajzolt általános magyarországi képbe. Szabadfalvi József 1970. 28-38., A legelő építményeivel kapcsolatos néhány érintőleges adatot közöl Balassa Iván 1975. 81-121. 2. Ugyancsak szállás a gulya pihenőhelye a Rétközben és a Taktakőzben is. Saját gyűjtésem. 43