Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Néhány adat a pácini Karcsa hasznosításához

A gyalmot télen, a lék alatt is húzták. Ilyenkor a meder közepén eresztő veket vágtak, ami legalább 2x3 méteres volt. Ettől elindulva, kb. 6 méterenként, két félköríven vágtak kisebb lékeket, két vonalban összekötve a beeresztő nyílást és a kötőhelyet. A hálót szánon húzták a lék szájához, a kötelet a lékek között a hosszú vezérfávdl továbbították. Akihúzott hálót a kötőhelyen vágott nagyméretű léken emelték ki a vízből. A téli halászat kemény munka volt, amihez több rétegben, melegen kellett öltözni. A halászok surcot kötöttek maguk elé, bakancsukra, csizmájukra rongyot kötöttek, majd jégpatkót erősítettek rá. Volt, aki szöget ütött a lábbeli sarkába, hogy ne csússzon. A halászok maguk javítgatták, foltozgatták eszközeiket, de hálókötéssel nem igen foglalkoztak. A hálókat boltban vásárolták, legfeljebb kisméretű csalihálót kötöttek meg maguknak. A páciniak szerették a halételeket, de a hal fogyasztása nem kapott megkülönböztetett szerepet a táplálkozásukban. A halból halászlét főztek: legtöbben csak belefőzték a haldarabokat a fűszeres lébe, esetleg paprikás krumplit törtek át a levébe. Csak újabban terjedt el, de ma sem általános gyakorlat, hogy az apróbb hal húsát beletörik a lébe, s csak aztán főzik abba a halszeleteket. A halból paprikást is készítettek, az asszonyok kirántották a kevésbé szálkás fajok húsát. Páran meg tudták tölteni a lenyúzott csukát, ill. annak lenyúzott bőrét is. Ez azonban a polgári konyha újabb hatásának eredménye. A férfiak nyárson is megsütötték a halat, főleg a süllőt: hagymával és szalonnával együtt húzták a nyársra a fehér, száraz húsú halat, s lassú tűzön sütötték meg. A legidősebbek emlékezete szerint, gyermekkorukban a hal szerepet kapott a böjti táplálkozásban is. ,,Mikor még nagyapám élt, olyan szigorúan vette a böjtöt, hogy mikor eljött hamvazó szerda, akkor az összes húsos edényt ki kellett súrolni és Húsvét első napjáig szó sem lehetett arról, hogy húst együnk. De halat lehetett enni a böjtben is."

1 ° Arra is emlékeznek, hogy más falvakban, ahova képesnek jártak, görögkeletieknél látták, amint azok ünnepre megtöltötték a halat; Pácinban ez nem volt szokás. A csíkot savanyú lébe főzték bele: savanyú levest készítettek, tejfölösen, s abba tették bele a leforrázott, besózott csíkot. A halászok által fogott hal jelentős része kikerült a faluból: főleg újhelyi zsidó halkereskedők vásárolták fel, akik a halászat befejezésekor mindjárt elszállították a zsákmányt. A hal mellett a Karcsa vize számos egyéb hasznot is adott a páciniaknak. Régen sok rák volt a vízben, amit legtöbben kézzel fogtak. A halászoknak — fa abroncsból és hálóból készült - rákj'ogó]\\k is volt, amibe haldarabot kötöttek, úgy engedték vékony zsineg segítségével a vízbe. Rövid idő után kiemelve szedték ki belőle a zsákmányt. A rákot a halkereskedők is szívesen 70