Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Viga Gyula: Néhány adat a pácini Karcsa hasznosításához
Viga Gyula NÉHÁNY ADAT A PACINI KARCSA HASZNOSÍTÁSÁHOZ A magyar néprajzi kutatás mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt az egykor vízjárta, mocsaras-lápos tájnak, azok népéletének, elsősorban azért, mert egy elmúlt, egykor volt életmód, alkalmazkodási forma reliktumait vélte azokban felfedezni. Az Ecsedi-láp, a Nagy- és Kissárrét, a Rétköz, a Sárköz, a Szigetköz és Csallóköz, nem utolsó sorban a Bodrogköz népének tevékenysége valóban igen archaikus eljárásmódokat és eszközöket őrzött meg a közelmúltig 1 , ám az újabb vizsgálatok mindinkább a tájaknak a regionális munkamegosztásban elfoglalt helyét kutatják, s tevékenységi formáik, életmódjuk belső arányait, erővonalait. E vonatkozásban pedig, úgy tűnik újabb kép van kialakulóban a jelzett területek népi kultúrájáról, amely esetükben is elsősorban a termelő tevékenység jelentőségét hangsúlyozza, s a hagyományos vízi-lápi életmód elemeit elsősorban a domináns termelő gazdálkodás kiegészítőjének tartja. Az utóbbiak csupán a népesség kisebb részének, ill. időszakosan biztosítottak megélhetést. A Bodrogköz vízi életének múltját és jelentőségét többen hangsúlyozták, számos kisebb közlés és részlet-összegzés készült e témában. 2 Jelen írás csupán adatközlés, melyben egy bodrogközi településen, Pácinban gyűjtött anyagomat adom közre, felemlítve azokat a „kapcsolódásokat", amelyek a település népességét a helyi Karcsa-ághoz, ül. tevékenységükkel annak hasznosításához fűzték. 3 Elsősorban apró megfigyelések, adatok ezek, amelyek inkább csak finomítják eddigi ismereteinket. Azt is elismerem, hogy apró közlésem megírását mindenek előtt a terepmunka során szerzett szubjektív benyomások, s a gyűjtés során tapasztalható adatgazdagság inspirálták. A Korcsa vize sajátos arculatot kölcsönöz a falu környezetének, s jelentősen befolyásolja a mai településképet is. A szomszédos Karcsa falut és Pácint lánc-szerűen fűzi fel a vízmeder, Pácinban pedig a település hosszú főutcáját végigkövetve zárja le egyik oldalon a kiterjedést. A vízre lefutó kertvégek és kis utcák még a mai faluképben is sejtetik az egykori településformát. A Karcsa vize fontos szerepet kapott egykor a páciniak mindennapi életében. Az 1940-es évekig rendszeresen itták ezt a vizet, még nyáron is. Azt tartják, hogy jobb, egészségesebb volt, mint az ásott kutak vize, s ha nyáron kivitték a mezőre, egész nap hűvös maradt, nem poshadt meg, szemben a kútvízzel. Nyáron az ásott kútba engedték le — különböző edényekben — a Karcsa-vizet, hogy hűvös maradjon. A legidősebbek még a lápos részek nádkútjaira is emlékeznek: a vizenyős részen egy botot szúrtak le, majd azt kihúzva egy bemetszett nádszál került a helyére, amin át felszívták az ivásra alkalmas vizet. 63
