Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák a Bodrogközben

tója. Az egyén nem boldogulhatott volna abban az időben, rá volt utalva a közösség segítségére. Ez a segítség azonban mindig kölcsönös volt. Senki sem segített önzetlenül a másikon, mindig számított arra, hogy ha majd neki is szüksége lesz a segítségre, ő is számíthat mások támogatására. Volt azonban a társasmunkák kialakulásának egy másik oka is. Társaságban jobban telt az idő, könnyebb volt a munka, nem vált unalmassá a sokszor egyhangú munkaművelet. Talán ez az oka annak, hogy ma is találunk társas munkaszerveződéseket a faluban. A kukorica kapálása, törése a háztájiban ma is társaságban történik. Az emberek élete megváltozott. Nincsenek ma már úgy egymásra utalva, mint régen. Ezenkívül azok a munkák, amelyek régen szinte vonzották a társas összejöveteleket, ma már nincsenek meg. Nagyobb a jólét, de társtalanabbak lettek az emberek. IRODALOM 1. Szendrey Ákos: A népi társasmunkák és összejövetelek. Ethnographia XLIX. (1938) 273-286. 2. Fél Edit: A társaságban végzett munkák Martoson. Néprajzi Értesítő XXXIII. (1940) 361-379. 3. Gunda Béla: Munka és kultusz a magyar parasztságnál. Kolozsvár 1946. 4. Szabó László: Paraszti munkaszervezet és társasmunkák a Zempléni hegyvidéken. NÉ. XLVII. (1965)133-157. 5. Janó Ákos: A társasmunkák és a kendermunkák társas jellege Szatmárban. Ethnographia LXXVII. (1966) 517-527. 62