Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Nagy Géza: Társasmunkák a Bodrogközben
A munka befejeztével a gazda megköszönte a segítséget. Ma már ez a társasmunka nincs meg. 11. Kendermunkák: A kendermunkák nagyrésze csak társasmunkaként volt végezhető. A segítés már a kender „kinyűvésénél" megkezdődött. Amikor megérett a kender, a gazdasszony szólt néhány asszonynak (barátnőnek, szomszédnak, komaasszonynak), és együtt „nyűtték" ki a földből a szálakat. Ugyanezek az asszonyok segítettek az eláztatásnál, majd az ázott kender vízből való kiszedésénél is. Egyik a másiknak segített, mert ezek a munkák olyanok voltak, hogy amikor sorra kerültek, mindenképpen el kellett végezni. Amikor a fonalat megfonták, szapulni kellett, majd kimosni a kiszapult fonalat. Ez rendszerint február második hetében történt. Egy teljes napi szapulás után másnap reggel kellett fonalat mosni. Ha a tulajdonos egyedül akarta volna ezt a munkát végezni, egy nap alatt nem is tudta volna befejezni. Márpedig ekkor még nagy volt a hideg, és ha azon a napon történetesen nagyon rossz idő volt, akkor is mosni kellett. Segítettek ebben a munkában a férfiak is. Nekik kellett korán reggel a mosóveket (léket) kivágni, ahol természetes vízben mostak. Ha pedig kútnál végezték ezt a munkát, a férfiak dolga volt a víz felhúzása. Ugyancsak az ő feladatuk volt a kézvíz elkészítése, a mosókhoz juttatása. Amikor befejezték a mosást, az asszonyoknak a tulajdonos italt és kosztot adott. Volt olyan eset is, hogy az asszonyok táncra perdültek az ebéd végén. Ugyanilyen segítséggel végezték szövés után a vászon mosását is. 12. Komaság: A gyermekszülés mindig esemény volt egy-egy faluban, s a gyermekágyas asszonyt megkülönböztetett tisztelettel vették körül. Mivel a gyermekszülés után az anya nem igen gondoskodhatott néhány napig a családjáról, ezt a gondoskodást a nagyobb közösség, a faluközösség egy része vállalta magára. A rokonság, a jóismerősök, szomszédok látták el étellel a gyermekágyas asszonyt és családját. Amikor megszületett a gyermek, keresztszülőket hívtak. Ezeknek az is kötelessége volt többek között, hogy a gyermek anyjának enni hordjanak. A keresztanya 6 napig vitt reggelit, ebédet, a keresztapa felesége pedig 5 napig. Ezenkívül a család rokonsága, a jóismerősök is egy-egy ebédet vittek a gyermekágyas asszonynak. Ez azonban nem volt önzetlen segítség, mert az, aki kapta, köteles volt visszaadni a segítséget, ha az ételhozók közül valakinek gyermeke született. Nem jegyezték ugyan fel sehova, hogy ki nem vitt, de ha valaki nem adta vissza a kölcsönt, azt a közvélemény nagyon elítélte. II. Voltak olyan munkák is, amikor közösen dolgoztak ugyan, de mindenki magának dolgozott, illetve mindenki egyformán részesült a munka eredményéből. Ezek a közös, társaságban végzett munkák az alábbiak voltak: 1. Kötélkészítés: A Bodrogközben ritkán használtak úgy a jószágra, mint a gazdasági munkáknál a városban kötélverőtől vásárolt kötelet. Elkészítették maguk. Szösz volt minden háznál, kötélverő szék is akadt néhány darab a 58
