Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák a Bodrogközben

ve feldolgozását. Ugyancsak a férfiak állították fel a lakodalmas ház udvarán a lakodalmas sátrat, és rendezték be asztalokkal, ülőalkalmatossággal. A segítség munkája nem ért véget a lakodalom kezdetével, szükség volt rá a lakodalomután is. Le kellett bontani a sátrat, rendbe kellett hozni a konyhán mindent. A kölcsönkért bútorokat, edényeket is vissza kellett vinni a kölcsönadónak. Ez a segítség - mint már az előbb is mondtam - szinte kötelező jellegű volt. Nem is nagyon vártak hívásra, hanem mentek hívás nélkül azok, akik kötelességüknek érezték a segítségnyújtást. 6. Sertésvágás: Kevesebb segítő kezet igényelt más munkáknál, mégsem lehetett segítség nélkül elvégezni. Igaz az is, hogy itt csak a testvérek, jókomák segítségéről volt szó csupán. Reggel azonban a szomszédok voltak azok, akik segítettek a sertés megfogásánál. Amikor a sertést levágták, a perzselés előtt a gazda egy pohár pálinkával jutalmazta a segítőket és köszönte meg segítségüket. Ezután következett a perzselés, mely a férfiak dolga volt, de amikor megmosták, feldarabolták a sertést, a feldolgozás munkája már az asszonyok segítségével történt. Kivétel itt csak a böllérkedő rokon volt. A darabolást, sózást, a besózott darabok elhelyezését a sózóteknőbe ő végezte. Ugyancsak az ő segítségével történt a hurka, kolbász, sajt készítése. Ma már ez nincs meg. A böllérkedést meg kell fizetni, a böllér nem segítségképpen végzi a munkát. 7. Kúttisztitás: Általában 1-2 évenként került erre sor. Mivel azonban mindenkinek el kellett végezni régen ezt a munkát, különösebben nem volt vele gond főleg a közös portákon, ahol nemcsak a porta volt közös, hanem a kút is. Ha a kút eliszaposodott, ki kellett tisztítani. Ki kellett húzni belőle a vizet, majd az aljáról az iszapot fel kellett szedni és vederbe rakva a kútból kihúzatni. Ehhez a munkához legalább 5-6 ember kellett. Egy ember lent a kút fenekén rakta a vederbe az iszapot, a többi húzta fel és öntötte ki. A lent levő embert gyakran váltották. Általában a rokonok, szomszédok segítettek ebben a munkában. A gazda itt csak italt adott. Kosztot csak akkor, ha olyan sok volt a munka, hogy délig megtartott. De ez a koszt is csak kenyér és szalonna volt. Ki kellett tisztítani a kutat akkor is, ha valamilyen jószág beleveszett. Ez még nehezebb volt, mint a másik kúttisztitás, mert a kútban levő vizet teljesen ki kellett húzni. Itt úgy kellett dolgozni, hogy a kút vize teljesen kifogyjon, ezért szinte megállás nélkül dolgoztak. Ma már teljesen megszűnt ez a munka, mivel a motoros szivattyú elvégzi a munkát az emberek helyett. 8. Sírásás, halottvirrasztás: A sírásás és a halottvirrasztás olyan hagyomány a közösségi életben és munkában, mely a legrégebbi időkig nyúlik vissza, és talán a legtovább fog élni is. Ma is úgy történik, mint régen történt. Bár a virrasztás nem munka, hanem inkább kötelesség, mégis a társasmunkák fajtái 56