Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Kováts Dániel: A Bodrogköz népnyelvi sajátosságaiból

Kováts Dániel A BODROGKÖZ NÉPNYELVI SAJÁTOSSÁGAIBÓL A Bodrogköz néprajzi vizsgálata ismételten felszínre hozott nyelvjárási jelenségeket is, mégis azt mondhatjuk, hogy a népnyelvi sajátosságok feltárására nem történt rendszerezett kísérlet. A nyelvészeti szakirodalom — valószínűleg a tájnyelvi jellemzők kevésbé „feltűnő" volta miatt - viszonylag kevés adatot tárt fel a Bodrogközből. A nyelvjárási bibliográfia, amely az 1817 és 1949 között publikált adatközléseket veszi számba, főként szóközlésekről tud számot adni. Az első ilyen 1831-ben a Tudományos Gyűjteményben jelent meg. Néhány pontos gyűjtőhely megnevezése nélkül megjelent adat mellett cigándi, karcsai, lácai, ricsei, sárospataki, tiszakarádi és vajdácskái közlések lelőhelye található meg a 35 évvel ezelőtt megjelent bibliográfiában.

1 E forrásokat fellapozva sem juthatunk számottevő és hiteles hangtani, illetve nyelvtani következtetésekhez, a gyűjtők érdeklődésének homlokterében tájszavak, prózai és verses népnyelvi szövegek, személy-, állat- és földrajzi nevek álltak. Közlésükben ritkán törekedtek hangtani hűségre. E bibliográfia megjelenése után, természetesen,gyarapodott a Bodrogközre vonatkozó népnyelvi irodalom, a teljesség igényével azonban még senki sem vállalkozott a részadatok kiegészítésére, feldolgozására, elemzésére. A legnagyobb vállalkozás témánk szempontjából is a Magyar Nyelvjárások Atlasza, amelynek gyűjtőmunkájához a Bodrogközből is kijelöltek kutatópontokat. Vissen

2 1953-ban Végh József és Lőrincié Lajos, Ricsén 1956-ban Keresztes Kálmán, Vajdácskán 1958-ban Benkő Lóránd végezte el a gyűjtést, amelyet a helyszínen mindhárom községben Deme László ellenőrzött 1962ben és 1964-ben.

3 Noha a kutatópontok kiválasztását vitatni lehet, kétségtelen, hogy jelentős és hiteles adatok gyűltek így össze, önkéntes gyűjtők, egyetemi hallgatók által azóta végzett feltáró és adatközlő munka tájszók, helynevek, személy- és állatnevek közzétételét eredményezte. Elterjedt vélekedés, hogy a bodrogközi ember beszéde viszonylag kis mértékben tér el a köznyelvtől. Az itt élő nyelvváltozat hangrendszere, alaktana és mondattana néhány részletében mutat csak tájnyelvi sajátságot, azonban így is érdemes a figyelemre. Közismert az a felfogás, hogy nemzeti nyelvünk kialakulásában az abaüji, dél-zempléni nyelvváltozat meghatározó szerepet játszott, újabban pedig fölerősödtek az egységesítő erők. A mégis megfigyelhető nyelvjárási jelenségek alapján a Bodrogközben beszélt nyelvváltozatot az északkeleti nyelvjárástípusba sorolhatjuk.

4 Sajátosságainak földerítéséhez Karcsáról és közvetlen környékéről van a legtöbb anyagunk. A Balassa Iván által közzétett mondák

5 és a Nagy Géza által kiadott népmesék

6 szövegei az alaktani és mondattani sajátosságok meg46