Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Kováts Dániel: A Bodrogköz népnyelvi sajátosságaiból
állapításához is hozzásegítenek bennünket. Ehhez járul, hogy Karcsán, Karoson és Pácinban szerveztük meg a gyakorlati terepmunkát tavaly nyáron a főiskolások és egyetemisták első bodrogközi nyelvjárási gyűjtőtábora keretében. 7 A következőkben ezek alapján adok rövid áttekintést néhány jellemzőről. 8 A Bodrogköz helyi nyelvjárásának hangzórendszerében a legjellemzőbb sajátságnak a diftongusok jelenlétét tekinthetjük. Még a mai gyűjtések is igazolják, hogy a köznyelvi é helyén a nyitódó ie, ié hangzik (például: sziep, niegy, hiét, fiél — ez utóbbi már csak ritkán), az ó helyén záródó óu-t ejtenek (például: főtt, vóut, lóu, ajtóu), az ő záródó ów-nek hangzik (például: cipőü, esztendőü, főüz, levegőü). A zárt e hangnak nincs területünkön fonematikus értéke, csak a nyílt e változataként fordul elő. A zártabbá válás is megfigyelhető a középső nyelvállású labiális magánhangzók esetében (például: rulla, bür), s ez a határozói viszonyragok rendszerén is megfigyelhető {-bul, -rul, -bül, -rül). Jellemző a zárt előhangzó (például: uramot, biztoson), akkor is, ha a szavak állítmány ként használatosak (például: Ezek a pujdk nagyon okosok, Ezek az emberek gonoszok, A csizmák piszkosok, A fák magossok), ami megőrzött régiség, bár a fiatalabbak nyelvhasználatában már a köznyelvi nyíltabb hangzásra tértek át. A mássalhangzók kapcsán a /-zés emelendő ki (például :jány, púja, mejik, kirój), ami több más nyelvjárástól megkülönbözteti. A mássalhangzók egymásra hatása a köznyelvihez hasonló. Megfigyelhető a zöngésülés (pl. lébdel), a zöngétlenülés (fokta), a hasonulás (pl. talló, salló), a palatalizáció (pl. nyőtt), a kettőzés (pl. taníttóú). Megfigyelhetők bizonyos alaktani jelenségek is. A-d és -t végű igékhez közvetlenül csatlakozik az -n, -/kezdetű toldalék, így a főnévi igenév képzője (például: tanítni, küdlek, hasítní). Az előhang alkalmazásában többféle eltérés mutatkozik a köznyelvi formától. Nincs előhang néhány esetben a tárgyrag előtt (pl. madárt, székért), máshol meg éppen betoldanak ilyet (pl. italát), vagy kétszeresen alkalmazzák a ragot (pl. asztat). A határozóragok használatában — mondattani sajátságokkal összefüggésben — szintén megfigyelhetünk a köznyelvitől eltérő jelenségeket. így: -tói, -tol helyett -túl,-tül (hásztúl, ebbül) -hoz, -hez helyett -ho, -he (orvosho, falho, férhe) •bői, -bői helyett -bul, -bül (abbul, főüdbüí) , -ban, -ben helyett -ba, -be (bóutba vóutam) -hoz, -hez helyett -nál, -nél {megyek a komámnál) -nál, -nél helyett -hoz, -hez {vóutam a komámhoz) Ez utóbbi két ragpár esetében érdekes megkülönböztetést lehet tenni, ami még a mai nyelvhasználatban is megfigyelhető, noha a köznyelv megkezdte egységesítő hatását. Megfigyeltük, hogy a bíróunál megyek, ha a lakására és bíróuhoz {-ho), ha a községházára, és vóutam a bíróuhoz, ha a lakásán voltam, 47
