Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Dankó Imre: A Bodrogköz régi vízrajza és vízi élete

Hosszúrét még ma is lakatlan. A települések zöme még a honfoglalás korában keletkezett, ahogy arról a krónikás feljegyzéseken túl számos ásatás — mint amilyen legutóbb a karosi is - eredményei tanúskodnak. Különben a régészeti adatok arról is tájékoztatnak, hogy a Bodrogköz településre alkalmas területei az ősidők óta folyamatosan lakottak voltak, olyan területek, ahol a csekélyszámú ház, vagy egyéb, az ember megtelepedését szolgáló hajlék közvetlen közelében földművelés folyt. A vizek állandó jelenléte, de a nagyfokú rendszerességgel vissza-visszatérő áradások is, ezt a földművelést nagymértékben befolyásolták, kialakítva itt is az úgynevezett ártéri gazdálkodás egy bizonyos, erre a tájra jellemző formáját. A Bodrogközben kialakult ártéri gazdálkodásnak legszembetűnőbb sajátsága az, hogy az egész Bodrogköz kicsi lévén, a gazdálkodásba bevonható terület pedig még kisebb volt s ezért, földhiány következtében, a bodrogközi falvak kénytelenek voltak Bodrogközön kívüli, de azzal közvetlenül határos területeket földművelés számára igénybevenni. A földművelésre rendelkezésre álló területek kicsisége, szűkös volta oly módon, oly irányban is befolyásolta a lakosságot, hogy az alap —, a településekhez kötő foglalkozásához közvetlenebbül, szorosabban kapcsolódjék kiegészítésként, a termelőmunkát színező gyűjtögetés és a különféle zsákmányoló tevékenységek valamennyije. A táji munkamegosztásban aztán ilyen, végső fokon területi és vízrajzi okokból nagyon sokoldalúan vett, illetve vesz részt a Bodrogköz. A táji munkamegosztásban való részvétel gazdagsága, sokoldalúsága igazolja legszebben, hogy a Bodrogközt határoló vizek, a terület belső vizei is, nem az elszigetelést, hanem a széleskörű kapcsolatteremtést-, tartást szolgálták. A Bodrogköz vízrajzával, történeti vízrajzával többen foglalkoztak s jómagam is a bodrogközi halászat nagyra tervezett, monografikus feldolgozásához anyagot gyűjtve, bejártam az egész Bodrogközt és figyelmemet elsősorban a vízrajzi viszonyok felé fordítottam. Megfigyeléseimet, gyűjtéseimet kiterjedt irodalmi, s ami talán ezúttal fontosabb, levéltári kutatásokkal egészítettem ki, számomra elsőrendben a halászattal (és annak különféle fajtáival: csikaszát, rákászat, kis- és nagyhalászat, stb.) összefüggésben. Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy a Bodrogköz vízrajzát tanulmányozva ne érintsem a települési szempontokat, a víznek a települések kialakulásában, történetében, a lakosság mindennapi életében betöltött sokoldalú és mindenek előtt meghatározó szerepét. Vizsgálódásaimat — mintegy bevezetésként a Bodrogköz halászati monográfiájához — két adattárszerű, egymással összefüggő közleményben közre is adtam. Az egyik feldolgozás az Adattár a Bodrogköz és közvetlen környéke régi vízrajzához volt, 1970-ben.

4 A másik pedig Bodrogközi halászszótár címen jelent meg, ugyancsak a miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvében, 1972-ben.

5 Nagy örömömre szolgált, hogy bodrogközi vízrajzi kutatásaimat több régész, köztük elsősorban Valter Ilona hasznosítani tudta, hogy néprajzi igényű, adattárszerű vízrajzi munkálataimat a bodrogközi települési kezdetek, főleg pedig a táj középkori története jobb és mindeneknél előbb 23