Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Dankó Imre: A Bodrogköz régi vízrajza és vízi élete
rendszerezőbb megismerése érdekében felhasználta, illetve felhasználták. 6 Mert a régészet, mondhatni, hogy a maga sajátos, majdnem egzakt eszközeivel és módján, megerősítette azt a véleményemet, hogy a Bodrogköz vízrajzi adottságai-helyzete és a Bodrogköz települése, a települések lakosainak életmódja között alapvető, minden tekintetben meghatározó erejű kapcsolat volt és van még ma is. Jómagam ennek ellenére kevéssé bocsátkoztam települési kérdések tisztázásába, bár kísérletet tettem két bodrogközi településtípus bemutatására. Az első kísérlet egy olyan település kialakulásának, történetének ismertetése volt, amelyik voltaképpen nem is volt, földrajzilag legalább is nem, bodrogközi, azonban néprajzi összefüggések figyelembevételével, a bodrogközi életmódok élése következtében mégis odatartozik, Vámosújfalué, még 1963-ban. 7 Amit aztán a következő évben a voltaképpeni Bodrogköz, a terület közepét elfoglaló, a vízrajzi adottságok következtében mindmáig kevéssé betelepült Hosszúrét ilyenirányú vizsgálatának bemutatása követett (1964). 8 Hogy a Bodrogköz vízrajzát, annak néprajzi szerepét végre is bemutassam, az említett feldolgozásaim, gyűjtéseim adatainak összegezéseként elmondom, hogy a Bodrog és a Tisza folyók által határolt, nyugat-délnyugat felé elkeskenyülve nyúló félsziget, amit régebben Tiszabodrogköznek is neveztek, településileg négy különböző részre osztható. Az első rész földrajzilag a Nyírséggel azonos, s ezt kifejezendő hosszú időn át közigazgatásilag is egy volt vele. Kenézlő, Viss és Zalkod községekről, illetve határaikról van szó, amit önálló névvel Kenézlői hátságnak is hívhatunk. A másik rész a Bodrogköz Királyhelmec felől eső, ugyancsak homokos hátsága, ami azonban már nem a Nyírséghez tartozik, hanem a Felső Tiszaháthoz, jobban mondva az ungi-, zempléni előhegyekhez, a Hátsó Hegyalfához, a maga alacsony hegyeivel (Nagykövesdi hegy, Királyhelmeci hegy), löszhátságával. Ez a területrész a Királyhelmeci hátság s el kell róla mondanunk, hogy mind gazdaságilag, mind társadalmilag ez a legfejlettebb bodrogközi területrész. Itt húztak el a Bodrogköz legfontosabb - nagyjából kelet-nyugati irányú - útjai, itt települtek az egész Bodrogköz legfontosabb, központi szerepet játszó falvai, mezővárosai (Királyhelmec, Lelesz, stb.). A harmadik rész a mindmáig ármentesítetlen és ezért őszönte, de méginkább tavasszal ma is szinte összefüggő vízfelülettel borított Bodrogszög, a félsziget Bodrogkeresztúrhoz, Tokajhoz kicsúcsosodó végén. Ez a terület, ellentétben a Királyhelmeci hátsággal, a legkevésbé fejlett, mind gazdaságilag, mind pedig társadalmilag a legelmaradottabb. Végül a negyedik táji rész a Hosszúrét, az általam, de mások által is a voltaképpeni Bodrogköznek vett, vizes rétség, lápvilág, mindmáig alig lakott mély vidék, a terület déli, középső részén. Településileg a kenézlői és a királyhelmeci hátságok együtt tárgyalhatók, így tette ezt Gönyey Sándor is, mert ha az itteni települések kötöttek is a hátságokhoz, az alacsony magaslatokhoz, mégsem annyira ezekhez, mint inkább a vizekhez, a vizek járásához alkalmazkodtak. A vizekhez, a Hosszúrét lápvilágához való alkalmazkodás érdekes, más vizes tájainknál kevésbé előfor24