Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok

Menyegzők és más ünnepségek alkalmával számosan összecsődültek hogy a vendégek gyönyörködtetéséhez hozzájáruljanak."

14 Ezekkel egyező szerepet töltöttek be az orosz szkomorohók, akiknek a működésére már all. századtól kezdve vannak adatok. A legrégibb évkönyvek is említik őket, amelyekből megtudhatjuk, hogy rendszerint csoportosan jártak egyik területről a másikra. A szkomorohók a régi „Oroszországban a hivatásos színészeknek azt a mozgékony rétegét alkották, amely felélesztette és terjesztette a népi színjátszás műfajait, megtanította az ifjúságot a hetyke táncra, éles szavakra, élénk dalokra, csattanós tréfákra."

15 A szkomorohók dalai, táncai, játékai bekerültek a népi repertoárba, ugyanakkor ők a műsorukat a néphagyományból vett elemekkel, motívumokkal, dal- és játékváltozatokkal gazdagították, s így repertoárjuk állandóan bővült és a vándorlások során nagy területen ismertté vált.

16 A szkomorohók működése ellen számos egyházi és világi rendeletet kiadtak. A szkomorohók szatirikus játékaiban a földesurak és az egyház ellen megnyilvánuló vonások voltak. A helytartók 1649-ben cári parancsot kaptak, amely a szkomorohók működését tiltotta meg: „a pravoszláv parasztok a dudával, guszlával, a különféle játékokkal járó szkomorohokat ne hívják meg, medvét ne vezessenek, semmilyen ördögi játékot ne folytassanak, ahol pedig dudaszót, guszlát és hasonló ördögi hangszereket hallanak, azokat a hangszereket tépjék szét, törjék el, gyújtsák meg, azokat az embereket pedig, akik az ilyen istentelen dolgoktól nem maradnak távol és elősegítik az ilyen förtelmes dolgokat, azokat megbotozzák.. . száműzzék az ukrán városokba."

17 Nagyszámú példa mutatja, hogy Európában mindenütt milyen nagy szerepük volt a különböző néven ismert mulattatóknak. Sokan országról-országra vándoroltak. A Kárpátmedence területén olasz, német, francia és szláv mulattatók egyaránt megfordultak. Ez utóbbiakra mutat a magyar nyelvben meghonosodott szláv eredetű igric szó. Az igric, igrec, igrüc néven ismert mulattatókat általában dalosokként, énekesekként tartjuk számon. A velük foglalkozó kutatók kevésbé fordítottak figyelmet arra, hogy a szláv, pontosabban az orosz igrisa, igrise, vagy igralise szó a népi színjátékokra, mindenféle mulattató játékokra vonatkozott. Eredetileg a rítusjátékok megnevezésére szolgált, s a dalos, táncos ünnepet, szertartásos alkalmat jelentette.

18 A magyarrá lett igricek olyan hagyományokon alapuló kultúra hordozói és közvetítői voltak, amely könnyen integrálódhatott a magyar népi műveltségbe. A 13. században királyi adományokat kapó igricek a 17—18. századra elvesztették jelentőségüket és utódaik mint vásári énekesek, komédiások és mindenféle mulattatók folytatták mesterségüket. Ezek révén voltaképpen kontinuitás állapítható meg a XIII—XIX. századi magyar énekes, táncos és színjátszó hagyományban. A szórványos adatokból csak azt állapíthatjuk meg, hogy a vásárokon, ünnepségeken és a különböző közösségi alkalmakon (elsősorban lakodalomkor) hivatásos mulat 14. SUCHIER-BIRCH-HISCHFELD 1900. 19-20.; idézi PAIS Dezső 1953. 2-3 15. ZAKRITKIN, Vitalij 1947. 11. 16. BERKOVA, P. N. 1953. 7, 13. 17. ZAKRUTKIN, Vitalij 1947. 12. 18. BERKOVA, P. N. 1953. 13-14.; SZAVUSKINA, N. 1976. 27. 31