Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok

tatok szórakoztatták a közönséget. Repertoárjukat minden bizonnyal az igényeknek megfelelően igyekeztek kialakítani, s ez az igény koronként változott. Lényegében csak a 18. századtól kezdődően vannak részletesebb feljegyzések a vándor mulattatók előadásairól. Oroszországban az 1700-as évek közepén a vásárok nyújtották szinte az egyetlen lehetőséget arra, hogy a köznép a szórakozási igényét kielégítse. Bohócok, bűvészek, medvetáncoltatók, bábjátékosok és különböző táncosok léptek fel, akik főleg francia, német és angol mutatványosok voltak. A bábjátszást a németek terjesztették el orosz területen.

19 így volt ez nálunk is. A vándor mulattatók, a vásári játékosok működésének tulajdonítható, hogy az európai népi szórakoztató műfajok repertoárjában jelentős hasonlóság és egyezés figyelhető meg. A nagy területen elterjedt és népszerű bábjátékok fő figurája (Pulcinella, Hanswurts, Kasperl, Petruska, Vitéz László, Paprika Jancsi stb.) ugyanazon szerepben lép fel a különböző európai népek játékaiban. Számos más alak, jelenet és játék is utat talált a vándor bábosok révén az európai néphagyományba. A bábjáték, a bábszínház Magyarországra a németek közvetítésével Ausztriából került. A bemutatás egyik fontos alkalma a vásár volt. A 18. század második felétől, s különösen a 19. század kezdetétől egyre több adat ismeretes a bábjátékosok működésére vonatkozóan. A pesti vásárok elmaradhatatlan szórakoztatói voltak. A múlt század elején a vásári és egyéb tudósítások gyakran említik a vándor mutatványosokat, a vándor bábjátékosokat. Ezeknek a köznép körében nagy népszerűségük volt. A polgári ízlésű tudósítók többnyire elítélően nyilatkoznak a „krajcáros komédiáról": „Az embereknek ezt a közönséges emberfajtáját a saját krajcáros bódéjában kell tevékenységül és működésük közben látnia; hogy meggyőződjék alantas trágárságaikról, de hogy meg is undorodjék tőlük örökre."

20 Az idézetből sejthető, hogy az előadott darabok vulgárisak lehettek. A bábosok olyan jeleneteket mutattak be, amelyek népi tradíciókban gyökereztek és kielégítették a hagyományokon alapuló igényeket. A magyar dramatikus játékok vizsgálata jól bizonyítja, hogy a harsány nevetésre való törekvés a népi játékok, komédiák és paródiák egyik fontos célja. A bábjátékok két közkedvelt figuráját említjük meg: Paprika Jancsit és Vitéz Lászlót. A két elnevezés gyakorlatilag egy figurára vonatkozik. Voltaképpen népi hős mindkettő más-más névvel. Akár mesei alakoknak is tekinthetők. Paprikajancsitól tömör jellemzést kapunk: „Ravasz és falánk fickó, szemtelen, tekintélyt nem ismer; durva, sokszor trágár humorú, de alapjában véve jószívű, a szegények és elnyomottak barátja, a felsőbbség (zsandár, éjjeli őr, rendőr, ördög, boszorkány, halál) könyörtelen elpáholója.','

21 Híressé vált társai közül az orosz Petruskát említjük itt. A Petruska-játék a vásárok rendkívül kedvelt mulatságai közé tartozott. A játék mindenütt ismeretes volt Oroszor19. BURGESS, Malcolm 1959. 99., 101-102. 20. ZOLTÁN József 1975. 27. 21.BELITSKA-SCHOLTZ Hedvig 1974. 59.; A Paprika Jancsi névproblémához: TOLNAI Vilmos 1903. 420-424.; TOLNAI Vilmos 1904. 415.; KORPF Lajos 1904. 230-231.; GÁLOS Rezső 1904. 414. 32