Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Lukács László: Vándorkereskedelem a Mezőföldön
Érintették a nagytáj területét a Győr, Sopron, Bécs felé tartó somogyi, baranyai, szlavóniai disznókereskedők is. Alakjukat néprajzi szempontból is figyelemre méltó módon rajzolta meg BABAY Kálmán Balaton-melléki történetek című könyvében: „A zákányi disznó-hajcsárok arról voltak híresek, hogy piros szegélyű, durmógombos puruszkájuk belső zsebéből elsőszóra ki tudtak volna fizetni egy ezer holdas gentryt. AlsóBaranya és Bácska tele volt ily hajcsár-tőzsérrel, kik kezdtek egy kocza-süldőn s végezték emeletes házzal Győrben, Sopronban vagy Bécsben. A bácskai birkásoktól összeszedtek 1-2000 darab sügét s terelték fölfelé; útjuk mentén mindegyik falu végén hatalmas „hizlaló"-k voltak berendezve, hol egy-egy rövid napra megállottak etetni. Kanizsától fel, a Mezőföldön keresztül Veszprémig, majd onnét Győrön, Sopronon át Bécsnek 100 és 100 ily hizlaló volt felállítva, hova a rengeteg fókát behajtották ... A nyár elején így megindított falka útközben annyira felhízott, hogy az Erzsébet-napi soproni vagy a Katalini győri vásárra teljesen elkészülve érkeztek meg; a mi itt megmaradt, azzal tovább mentek Bécsnek, ott bizonyosan akadt gazdája". A Mezőföld területén az egyik hizlaló a balatonkenesei csárdánál volt. 1 s Nagy területek vásárait keresték fel a marhakereskedelemmel foglalkozó parasztok (csiszárok) is. A Székesfehérvár környéki falvak marhakereskedői a Bakonyból vagy a Duna-Tisza közéről hoztak tinókat és gyengébb minőségű marhákat. Ezeket jó takarmányon kiüdítették, majd magasabb áron adták tovább a székesfehérvári, badajki, móri, kisbéri, lovasberényi, csákvári, seregélyesi, sárosdi vásárokon. A sárkeresztesiek a marhákat Bakonycsernyén (Fejér m.) Kisbéren, Nagyigmándon (Komárom m.) Zircen, Veszprémben, Nagyvázsonyban, Tótvázsonyban, Somlóvásárhelyen, Kertán (Veszprém m.) vásárolták. Fehérvárcsurgóról Tökölre, Taksonyra, Nagykőrösre (Pest m.), Dunapatajra, Kalocsára (Bács-Kiskun m.) jártak tinókért és marhákért. Marhakereskedelemmel általában a szegénységből feltörekvő, már néhány hold földdel rendelkező parasztok foglalkoztak. Néha az adófizetés a jobb gazdákat is rákényszerítette. A sárkeresztesi vállakozó szellemű kisparasztok a Keleti-Bakonyból, elsősorban Balinkáról, Bakonycsernyéről, Csetényből libákat, malacokat hoztak. Szeptemberben összevásárolták a sovány libákat, a kocsijuk alja és a kocsioldalak fölé rakott ketrecek megteltek velük. Sárkeresztesen megfürösztötték őket a patakban, jól megetették őket, az ólban tiszta szalmát raktak alájuk. Másnap a székesfehérvári piacon mint tömni való libákat haszonnal eladták őket. Szilveszter előtt a pecsenyemalacokat vásárolták fel, majd a fehérvári piacon nyereséggel túladtak rajtuk. 16 Az állatkereskedelem kapcsán a nagytáj vásárairól is meg kell emlékeznünk. Annál is inkább, mivel a vásárok nem csupán az anyagi javak, hanem a hírek, szellemi termékek (kalendáriumok, ponyvanyomtatványok), ismeretek, műveltségi elemek kicserélésének is fő helyei voltak. 17 A tájak közötti munkamegosztást jól tükrözték, s vonzották magukhoz a különböző vándoralakokat is. A vásárok kommunikációs alkalomjellegét bizonyítja, hogy a nagyobb városokban katonáskodó legények az országos vásárokra mindig 15. BABAY Kálmán 1892. 89-91. 16. GELENCSÉR József 1986. 17. DANKÓ Imre 1977. 375. 118
