Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Lukács László: Vándorkereskedelem a Mezőföldön

kimentek, számítva arra, hogy ott földijeikkel, rokonaikkal találkozhatnak. Országos vásárok idején az iskolákban tanítási szünet volt, a gyerekek is mentek a sokadalomba. A nagytáj fő vásárhelyei Székesfehérvár és Veszprém voltak. Székesfehérvár évi öt országos vására valóban országos, szerdai és szombati hetivásárai nagytáji jelentőségűnek számítottak. Elsősorban a ló- és marhavásár, de a gabona- és kirakodóvásár is említést érdemel. WEKERLE Sándor XIX. század végi leírásában így mutatta be a fehérvári vásárt: „A méntelepen kivül hires vásárai is nevezetes góczpontjává teszik Székes-Fej érvárt lótenyésztésünknek. A fejérvári országos vásárok az e nembeli sokadalmak legnagyobbjai közé tartoznak. A vásár egészen átalakítja a város képét. A kocsiknak végtelen sora sürü egymásutánban tölti rneg az utczákat, ugy hogy az utcza egyik feléről a másikra alig lehet átmenni. Szebbnél szebb fogatok robogása, gyönyörűbbnél gyönyörűbb lovak szökdelése teszi ezt a végtelen kocsisort érdekessé. A fej érvári lóvásár nemcsak a legnagyobbak közé tartozik, hanem az oda piaczra vitt lovak jelessége által is kiválik. A bel- és külföldi vevőknek egész serege tódul ide, mert bizton tudja, hogy itt nem egy megye, hanem a lótenyésztés terén előhaladt egész nagy országrész lovaiban válogathat. A lóvásárokkal egyidejűleg tartott marhavásárok is igen élénkek. Ezek sem helyi jellegűek, hanem a helyi és megyebeli tenyésztést és szükségletet nagyban meghaladó fontosságúak. Főleg magyarfajta marhákat, különösen ökröket sokat hajtanak ide az Alföldről, sőt Erdélyből is. Igen élénk szokott lenni az áruvásár is. Alkalommal szolgál ez Székes-Fej ér vár jó hirnevü iparosainak, hogy legalább a vásárokon ne csak a helyi és megyebeli szükségletek kielégítésére szorítkozzanak, hanem, hogy áruikat eladhassák olyanoknak is a kik távolabb vidékről, más megyéből látogatják az egész Dunán tul hires tavaszi és őszi fejérvári vásárokat."

18 A fehérvári lóvásárt PETŐFI Sándor is megénekelte. Gyors a madár, gyors a szélvész ... című, 1845-ben keletkezett költeményében írta a fehérvári vásárra menő alföldi betyárról: Ma őkelme csikót szerez Kecskeméten, Szentmártonnál aznap át is Megy a réven. Holnap a csikót eladja Fehérváron, Eladja, még újat is lop E vásáron. Tudjuk, hogy a Monarchia korában Ausztria, Olaszország és Törökország állandó lósorozó bizottságot tartott a székesfehérvári lóvásárokban.

19 A marhavásárokról elsősorban Bécsbe került a vágómarha. Ennek egy része a Duna—Tisza közéről származott. Az 1890-es években a Kiskunságban több olyan gazda volt, aki a fehérvári nyári vásárra 18. WEKERLE Sándor 1896. 552-553. 19. VÉRTES József 1939. 179. 119