Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

ségű remanenciális föld jutott az uradalomnak. E földterületen, a ceglédi határ nyugati részén, Bérceién falut létesítettek, ahová németeket telepítettek le.

24 A XVIII—XIX. században, sőt századunkban is kisebb mérvű bevándorlás folyamatosan tartott a három városba. Elsősorban a szegényebb társadalmi réteg nagyobb mérvű fluktuációja hangsúlyozható, ám éppen az ő letelepedésük elé tornyosult a legnagyobb akadály. A nincstelen számának növelése nemkívánatos volt a tekintélyes, vagyonos mezővárosokban. Ezt így fogalmazta meg a ceglédi tanács 1811-ben: „napról napra a' népnek el szaporodásával az élelem módja meg kevesedik: még is sok idegen származású szolgák és mester Legények Városunkban ide való személlyel Házassági életre lépvén, annak színe alatt, mintha az által lakosi Just nyernének az Elöl-járóságtól és a' Méltóságos Földes uraságtól nyert minden előre való engedelem nélkül magok szabadságokkal, idevaló Törsökös Lakos Társaink és fiaink terhekre és Sérelmekre magokat alattomossan meg vonván itt maradnak", mindezért utasították az utcabírákat a szorosabb felvigyázásra, és „minden Vallású Tisztelendő és fő tisztelendő Lelki Atyák az eránt meg kérettetni rendeltetnek: Hogy tekintetbe ezen közjóra czélozó törekedésünket, semmi féle ide való személlyel öszve kerülni, és az alatt a' szin alatt itt lakni szándékozó Idegent a' Várostól és földes Uraságtól nyert lakosi Jussnak Írásban előre leendő be mutatása nélkül meg ne eskettesenek . . .."

2S A magisztrátusok különösen nagy súlyt helyeztek a léha, tolvaj, „betyár" elemek eltávolítására a városokból, s ennek érdekében Kecskemét és Nagykőrös több statútumot is hozott. Pl. Nagykőrös 1747. évi szabályrendelet gyűjteményében olvashatjuk a következőket: „Sokféle szomorú dolgok történnek a' másunnan titkon a' Városban bé jövő 'Seller és Rideg Emberek miatt . .. annakokáért, minden ember úgy gondolkozzék, hogy valaki ollyan jött ment embert bé fogad, véle edgyütt a' Városbul ki küldettetik, vagy ha valamely gonosztévő találna lenni, érette a' törvény Széken felelni, 's eleget tenni köteleztetni fog".

2 6 Hasonló értelemben rendelkezett Kecskemét városa is 1758-ban: „Valaki valamelly idegen Helyrül jöttét Magistratus híre nélkül be fogad, mellé bilintseltetik és gyalázatossan ki küldetik".

27 Az 1776. évi statútum 10. pontja a szegényekre volt „tekintettel": „Mivel sok tehetetlen és koldusforma jövevény Zsellérek, Szolgák, Betyárok és Szolganők Párosodván; a' Magisztrátus híre nélkül itt maradnak, azért az illyeneknek Násznagyaik, még a' kézfogás előtt ezekrül a' Magistratusnak Hírt tegyenek kemény büntetés alatt".

28 A különböző tanácsi rendeletek elsősorban a gyanús, rosszéletű emberek felkutatására, s eltávolítására serkentették a lakosokat. Természetesen, a béresek, szolgák, ha szorgalmas munkával, jó magaviselettel megbecsülték magukat, a közterhek viselésével is érdemessé tették magukat, engedélyt kaptak a megtelepedésre a három városban. A ceglédi tanács pl. úgy határozott 1836-ban, „mivel ide való lakos Balogh Mihálynak leányán 24. 69 ceglédi gazdához 183 német családot szállásoltak el 1785/86-ban, akiket Bérceire hoztak telepesnek. PML CV Tan. ir. 1784-1783. Litt. nro. 34. 25. PMLCVTan.jkv 1810-1816. 35. sz. 1811. márc. 8. 24. pag. 26. NOVAK László, 1979. 187. 27. BKML KkV Tan. Stat. Fasc. 8. No. 1. 1758. 28. BKML KkV Tan. Stat. Fasc. 9. No. 7. 1776. 76