Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: A mesterlegény-vándorlás és a kézműves áru

A MESTERLEGÉNY-VÁNDORLÁS ÉS A KÉZMŰVES ÁRU BODÓ SÁNDOR • A kézműves mesterlegények vándorlásának kérdéseivel 1978-ban a kézműves-ipartörténeti szimpózium foglalkozott Veszprémben. A tanácskozáson Domonkos Ottó idézett egy Weimarban 1858-ban megjelent könyvecskét,

1 amely a vándorútra készülő legényeket tájékoztatta és buzdította. Szakmai szempontból a korábbi tapasztalatokat jól ismerő szerző a következő előnyökre hívja fel a figyelmet. Érdemes — szerinte — sok mesternél dolgozni, mert jobb és újabb fogásokat tud a fiatalt kézMŰves elsajátítani. Hasznos a szebb és finomabb áruk titkát ellesni, hogy később saját nasznukra fordíthassák. Új szerszámok megismerésében, új munkadarabok, termékek készítésében lehet és kell gyakorlatot szerezni. A tetszetősség, a díszítettség, a csín és a használhatóság mind jól megfigyelendő, a forma, a dísz lerajzolandó. Alkalom nyílik a gyárban való munkára, ami fontos tapasztalatokat, a kézműves műhelyben' munkamegosztásra adhat ötleteket. Fontos megismerni az anyagbeszerzési lehetőségeket. Figyelemmel kell kísérni a gyári áruk nagy tömegben való előállításának minőségét, olcsóságát, forgalmazási módszereit, mert ezekkel szemben csak a jobb minőség versenyezhet. Saal könyve

2 emellett a társadalmierkölcsi nevelés szempontjaira is kitér, s az általános ismeret-élményszerzés, a mértékletesség, takarékosság, alkalmazkodás, emberismeret kifejlesztése, az öltözködés, viselkedés, beszédstílus javítása mellett még olyan praktikus tanácsot is ad, miszerint „a lehetőségek közé tartozik az is, hogy valaki vándorlása során mester lányával vagy özvegyével ismerkedik meg, ami egyúttal nagy vevőkört és szép vagyont, életre szóló szerencsét is jelent."

3 Ha a kézművesség magyarországi történetét illetően nem is maradt fenn hasonló — a legényvándorlás céljait áttekintő — munka, megállapíthatjuk, hogy nálunk is mindenekelőtt a szakmai ismeretek gyarapítása volt a cél, de rendkívül sok tapasztalat is leszűrődött a társadalmi érintkezés, az egyes népek szokásai, városok építészete, élete, tájainak szépsége megismeréséből, politikai mozgalmainak forrongásából. A kézműves legények vándorlásánakjelentősége szinte felmérhetetlen az általános művelődés szempontjából is.

4 Be kell azonban vallanom, hogy az előadás címében jelzett témát illetően a fenti, általános megfogalmazásokat alig tudjuk konkrét adatokkal elmélyíteni, több tartalommal megtelíteni. A kérdéskör nagyrészt homályban marad. Valamelyest konkrétabb ered1. SAAL, C. TU. B. 1858.; idézi DOMONKOS Ottó 1979. 11-26. 2. SAAL, C. Th. B. 1858. 57-67. 3. DOMONKOS Ottó 1979. 11-12. 4. DOMONKOS Ottó 1972. 39-43. 65