Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Hőgye István: A hegyaljai görögök és zsidók szerepe az árucserében (1711–1848)

Meg-megújúló panasz van a zsidó borkereskedők monopol helyzete miatt. A sárospatakiak így panaszkodtak Bertuk nevű zsidóra: „ ... a megvett borainkat folyó áron igérte megfizetni .. kósernek elszürette és pincéjébe el is vitette. Most midőn boraink áráért hozzá mennénk, azt mondja, hogy a Szemicze nevezetű helyen termett borainkért nem ád többet 20 forintnál, a Darnón, Szekfün termett borainkért pedig 22 forintokat ... Helységünkben sokan eladták 28—30 forintokon. Mikor kértük vissza borainkat, azt felelte, hogy már Lengyelországba elvitték."

19 Hasonlóan panaszkodik 28 mádi szőlősgazda 1821-ben, hogy az idegen lengyel, porosz, sziléziai borkereskedők elmaradnak a Hegyalján „csak egy-két zsidó borkupecz uralkodik." Tőlük féltik a tokaji bor jó hírnevét, hasznuk elmaradását.

2

° A borkereskedelemben a 18. század végétől megjelentek a zsidó üzletkötők, kiket factoroknak jelöltek. Ellenük a megye már 1798-ban ilyen határozatot hozott: „ ... minthogy némely Sidók a' factor név alatt oly vakmerőségre vetemednek, hogy ha valakit nagyon megszorult állapotban lenni tapasztalnak, annak a leg job borát is vagy más neve szine alatt, vagy tulajdon nevekbe is magoknak nagy olcsón meg szerzik, vagy hasonló olcsósággal a' kereskedő kezéhez jáczódtatják, mégis valamint a' vevőtől a* szerencsés vételért, ugy az eladótól a csupa eladásért nagy jutalmat kivannak, mely ha csekély a mászori el adáshoz a boros gazdáknak reménysége nem lehet. E mellett különös mesterségekkel, contractusokkal a külső bort a Hegyallyára bé hordják és itten valamint a Hegyallyának, úgy a Kereskedőknek nagy kárával, de magok tulajdon nagy hasznával el adják. Egy szóval maguk gazdagulnak, a boros gazdák pedig szegényednek. Ezen gonosznak el hárítása tehát meg határozott: hogy ezután se Sidó, se Keresztény ily móddal factorkodni ne merészeilyen 24 pálcza, vagy ha nemes annyi forint büntetés alatt. Mind azonáltal az idegen embert ha kivánnya boros gazdák házához akárkinek vezetni nem tütatik, csak hogy az alkudozásban és bor kóstolásban ne avatkozzék, sőt azon jelen se légyen, és a jutalmat kötelességül se egyiktől, se másiktól ne kivánnya."

2 * Egy boroszlói kereskedő 1839-ben így panaszkodott Kolosy József újhelyi szolgabírónak: „ ... az Eszközlők vagy Factorok oly erős lábra kaptak, hogy valamint az Vevő úgy az Eladó is nékülük semmit sem kezdhetnek. A Factor előre megszabja azon jutalmat, melyet őneki minden eladandó hordó bor mellett kell nyerni, mielőtt tettleges hatóságú eszközlésbe ereszkednek. Magammal történt az eset, hogy Magyar Nemes Urak magok mondták, hogy boraikat azért kénytelenek oly fenn áron tartani, mivel a Factornak 5 sőt 10 forintot is ígértek egy hordó bor eladásától, csak nékik vevőt szerezzen ... A helybeliek a zsidó spekulánsok kezére jutnak, kik pénzzel ellátva azon szempillantást kilesik, mikor az szőlőbirtokos szükségben van, s akkor nyerik meg bőv aratásokat."

2 2 A hegyaljai borkereskedelemben a zsidók kiszorítására sok javaslat hangzott el a megyegyűléseken, ezek egyike Müller János liszkai lakosé: „mivel senki az borát különben el nem adhatja, hacsak egy zsidó el nem komendálja. Kupecz sem vehet, hacsak azt 19. Zemplén vármegye Levéltára Közgyűlési iratok Loc. 80. No. 27. 20. Zemplén vármegye Levéltára Közgyűlési iratok Loc. 80. No. 26. 21. Zemplén vármegye Levéltára Liber Normálium 1790-1799.414. 22. Zemplén vármegye Levéltára. IV-1001/p/34. Kolossy ir. 1839. 61