Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Hőgye István: A hegyaljai görögök és zsidók szerepe az árucserében (1711–1848)

A HEGYALJAI GÖRÖGÖK ÉS ZSIDÓK SZEREPE AZ ÁRUCSERÉBEN 1711-1848 HŐGYE ISTVÁN A jelzett időben a görög elnevezés összefoglaló neve volt a török területről Magyarországra járó vagy itt megtelepedett balkáni eredetű keresztény kereskedőknek. E kereskedők hazánkban társaságokat ún. „compániát" alakítottak egymás segítésére, érdekvédelemre a 10 hazai „compánia" egyike Tokajban működött. E tokaji „compánia" tagjai és a Hegyalján szép számban megtalálható zsidóság irányította és végezte a távolsági kereskedést, de a helyi piacok, boltok, így az árucsere nagyobb része munkájuk során történt. A görög és a zsidó kereskedők megjelenésének nem örültek a helyiek, akik ragaszkodtak a korlátozott helyi piacokhoz, az országos vásárokon korábban élvezett elsőbbségükhöz és ezért minden eszközzel igyekeztek távol tartani a jövevényeket. A lakosság is idegenkedett tőlük, kémeket láttak bennük, pogánynak tartották őket. A görögök száma azzal szaporodott, hogy 1705-ben Szatmár várának elfoglalása után Rákóczi Tokajba telepítette őket, a Debrecenből kiűzött görögök pedig 1708-ban jöttek Tokajba.

1 Rákóczi több levelében utasította Zemplén megyét, hogy ne terhelje adóval a görögöket, mert azok közösen adóznak.

2 A Rákóczi szabadságharc bukása után mikor a tokaji uradalom kamarai birtok, a sárospataki pedig új földesúré lett, a görögök mind a kamarától, mind a földesuraktól bérbe vették a kereskedői jogokat kocsmákat, mészárszékeket, boltok nyitását, piaci árulást. Mivel az itteni működésük nagyon sértette a magyar kereskedők, iparosok, de a városok közösségeinek érdekeit is, mégis velük szemben a földesuraknak, kamarának fizetett pénzeken megvették ezek pártfogását, védelmüket. 1721-ben a tokaji görög kereskedők nevében Dimiter Paraszkovics orvoslást kért a harmincadosok ellen, s a Kassai Kamara megengedte, hogy vásárokon és vásáron kívül is árulhatnak, noha a pozsareváci béke értelmében 3%, a belgrádi béke szerint 5% vámot kellett volna fizetniük a török területről behozott áruik után.

3 Zemplén megye szigorúan őrködött „hogy az Görögök Czéheket magukból ne formálhassanak . . .".

4 mégis a Szepesi Kamara hallgatólagos beleegyezését nyerték el több esetben a megyével szemben. Bátorságuk, pénzük és szerencséjük lévén az árucserében vezető szerepet töltöttek be. A kedvező feltételeket kihasználva a vagyonszerzésnek minden módját megpróbálták, 1. BÁNKUTI Imre 1969. 3-4. sz. 212.; ZOLTAI Lajos 1895. 79. 2. Zemplén vármegye Levéltára Fasc. 187. No. 225. 3. TAKÁTS Sándor 1905. 233-240.; HODINKA Antal 1912. 68-70. 4. Zemplén vármegye Levéltára Loc. 284. No. 1561. 57