Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Hőgye István: A hegyaljai görögök és zsidók szerepe az árucserében (1711–1848)

pénzt hiteleztek magas kamatra, de elsősorban boltokat nyitottak, vásárjogokat béreltek. Mind a görög, mind a zsidókra vonatkozó iratokban megfigyelhető, hogy leggyakrabban társas vállalkozásban kezdték a kereskedést, így nagyobb volt az induló, befektethető tőke, a remélt haszon, az esetleges kár pedig megoszlott. így adta össze pénzét két pataki zsidó, hogy Kossuth András háza alatt levő boltot árendába vegye.

5 1739-ben két tokaji görög anya és fia már önálló kereskedők, a fiú 2698 Rf, az anya 10 098 Rf „capitalissai tarsaságba állott . . . nyereséget és kárt közösen viselvén . . ."

6 Számadásaikból kitűnik, hogy Bécsből csipkéket, fűszereket, Pozsonyból gyolcsot hoztak nagy összegekért, de jártak Lipcsébe, Boroszlóba, Krakkóba, Lublinba ahová aszúborokat és szöveteket vittek és más árukat hoztak. A kereskedésből a fiú Karácsony György 1754-re nagy vagyont gyűjtött, hagyatéki leltárából kitűnik, hogy készpénzben 16 000 Rf volt, sok raktáron levő áruja, Tokajban, Egerben, Nagyváradon háza, Tokajban szőlője, örökösei Váradra, Szegedre, Bécsbe, Boroszlóra jártak vásárolni „bótbéli és Sátrakban való árulást is tartottak . . . szőlők mivelésében és borok eladásában is foglalatoskodtak."

7 1746-ban két újhelyi görög kereskedő társ „nyereségre Eperjesen vásznakat vettek" majd a „Hegyaljáról Krakkóba borokat vittenek, itt 3 Rf 15 krajcárokon vették, eladták 8—9, sőt 10 Rf-on . . . fuvar- és vámköltségek mellett is 5 Rf hasznuk volt akónként, 196 akó boron nyereségek 980 Rf volt," közli egy tanúvallomás-jegyzőkönyv.

8 A boltok nyitása szintén jó lehetőség volt vagyongyarapításra. 1729-ben a leégett tokaji városi mészárszék helyét és telkét a görögök bérelték ki „3 Kü Botot építettek rajta".

9 Patakon és Újhelyen sokan nyitottak új boltot és a piacokon, vásárokon mindennel kereskedtek, vaj, zsír, gyertya, dohány, amit korábban csak a lakosság árulhatott, hiszen csak hazai alattvalót illetett meg ez a jog. A tokaji uradalomban főleg Tarcalon és Tokajban 1720. után az uradalmi kocsmákat, mészárszékeket, malmokat évről-évre a többet ígérő görögnek, zsidónak adta a prefektus, írásbeli szerződésben biztosítva a meghosszabbítás lehetőségét. Az 1740-es évektől mindig görög bérelte Tokajban, Tarcalon, Keresztúrban a szalonna és hús árulásának jogát, a szerződésben kötelezte magát, hogy limitált áron adja áruit, de a városokban más nem árulhatott csak Szent Mihály és Szent Katalin nap között.

10 Tarcalon Melankovics Kristóf vette meg ezt a jogot és rajta kívül fontonként húst senki sem árulhatott. Bolti forgalmára jellemző, hogy „Nikolovics lengyel kereskedő előbb 90, majd 120 db marhát hajtott Lengyelországból Szlatina helységből Melankovics mészárszék árendátornak, aki előpénzül 100 aranyakat, végül pedig 1969 vonás forintot adott."

1 * Gyakran éltek és visszaéltek a hitelezés eszközével és az adósok kiszolgáltatottjaik lettek. Ezért többszöri panasz ment ellenük, így 1736-ban a közgyűlés tárgyalta a gö5. Zemplén vármegye Levéltára Loc. 72. No. 651. Pigay-iratok 6. Zemplén vármegye Levéltára Loc. 26. No. 39. 7. Zemplén vármegye Levéltára Fasc. Jur. 50. No. 168. 8. Zemplén vármegye Levéltára Acta Juridica Loc. 128. No. 43. 9. Zemplén vármegye Levéltára Tokaj város iratai. Szerződések 1729. 10. Zemplén vármegye Levéltára Tokaj város iratai. Szerződések 1759. 11. Zemplén vármegye Levéltára Tokaj tanácstörvényszéki iratok 1759. 58