Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok

szagban. Jeleneteiben népi példákon alapult, s ugyanakkor visszahatott a népi játékokra is. Gorkij szerint Petruska a világfolklór egyik legeredetibb, legtökéletesebben megformált alakja. Olyan ő is, mint nemzetközi társai. Vidám, csintalan, élcelődő legény, aki állandóan a köznapi élet szabályaiba ütközik, de senkitől sem fél. Elbánik némettel, tatárral, zsandárral és mindig győztesként hagyja el a küzdőteret.

2 2 A népi játékok vizsgálata során felvetődik az a kérdés, hogy vajon volt-e valamilyen hatása a vásári bábjátékoknak a magyar hagyományra. Ehhez kellő alapul a vásári bábszínjátszás nagyszámú korai anyagának a vizsgálatára lenne szükség. Ez egyrészt megmutatná, hogy a bábjátékosok felhasználtak-e, illetőleg milyen népi elemeket használtak fel a játékok jeleneteihez, másrészt pedig történt-e „alászállás", valamilyen jelenet vagy figura felbukkan-e a néphagyományban. A magyar bábtáncoltató betlehemezés különösen alkalmas lenne ilyen összehasonlító elemző vizsgálatra. Ha igaz lenne az az állítás, amely szerint az élő szereplőkkel való betlehemezés a bábtáncoltató betlehemezésre vezethető vissza,

2 J akkor joggal gyanakodhatnánk arra, hogy (az egyébként is idegen eredetű) betlehemes játékok a vándor bábjátékosok közvetítésével kerültek hozzánk, vagy legalábbis az átvétel, elterjedés egyik útjaként ez is elképzelhető. Ezt a feltételezést alátámasztja a német, a lengyel és a keleti szláv betlehemezés. Az orosz vertepről tudjuk, hogy a bábokkal bemutatott játék az élő szereplők repertoárjába is bekerült. Ettől függetlenül is azonban az orosz betlehemes játék, a vertep jól bizonyítja a vándor bábosok szerepét a játék elterjesztésében, népivé válásában. A vertep nagy területen ismeretes volt Oroszországban. Leginkább Ukrajnában és Fehéroroszországban (ahol betlejke volt a neve) terjedt el. Ukrajnában már a 17. században ismerték, s a 18. század folyamán eljutott Szibériába is. Lengyel fődről vándorolt a délnyugat-oroszországi területekre, s majdnem egyidőben jelent meg a szopka-vd\. A nyugateurópai országok vándor bábjátékosainak világi és egyházi tematikájú játékai a vertepben sajátos kapcsolódást eredményezett. A bábszínházat alkotó „láda" két szintjén történt a bemutatás. A felső szinten vallásos tárgyú jeleneteket mutattak be, ahol látható volt a kisded Jézus, a napkeleti bölcsek, királyok, Heródes stb. Az alsó játéktérben a mindennapi életből vett komikus, szatirikus, profán jeleneteket játszottak. A színen parasztok, bárók, cigányok, katonák, rendőrök stb. jelentek meg. Az előadás szövegét gyakran dalbetétekkel színesítették. A jeleneteknek vígjátéki jellege volt, s nagy népszerűségnek örvendett a közönség körében. A vertep erősen hatott a karácsonyi és az újévi ünnepek alkalmával bemutatott maszkos vígjátéki jelenetek egész sorára.

24 Mindezek a példák nagymértékben valószínűsítik az alászállási folyamatot szerte az európai népek körében, s így különösen hangsúlyozható a vándor bábjátékosok és más 22. KRUPJANSZKAJA, V. J. 1954. 394.; BOGATIRJEV, P. G. 1966. 106. 23. SEBESTYÉN Gyula 1906. 106.; SEBESTYÉN Gyula 1906. 500.; A bábos betlehemezéshez: SOLYMOSSY Sándor 1889. 351-368.; SOLYMOSSY Sándor 1894. 106-121., 200-213., 287-305.; N. BARTHA Károly 1933. 117-130.; DÖMÖTÖR Tekla 1966.; SZACSVAY Éva 1984. 238-245.; Lásd még más összefüggésben is: VÁMOSSY Klára 1941.; HLAVÁTS Elinov 1940.; PÓR Anna 1966.; BOEHN, Max 1929. 24. ZAKRUTKIN, Vitalij 1947. 13-14.; KRUPJANSZKAJA, V. J. 1954. 395-397. 3 Árucsere és migráció 33