Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: A fa és erdei termékek az Északi-középhegység és az Alföld közötti népi kereskedelemben

fuvarozásból tudtak szerezni. Ez a réteg a mészégetők mellett a bükki szlovák falvak legtehetősebb rétege volt. A szamárral mészelők tavasztól novemberig folyamatosan úton voltak, számukra ez volt a megélhetés alapja. Az értékesítés hatékonysága falvanként és állatfajtánként eltérő. A répáshutai lovas és ökörfogatok fő piackörzete Heves megye és a Jászság volt, a bükkszentkeresztiek az ország keleti—északkeleti részét járták Békéscsabáig. A szamaras meszesek a lovas- és ökrösfogatok mozgási körén belül eső piackörzetet látták el áruval. A meszet általában terményért cserélték, abba az edénybe töltötték a meszet, amelyben a vevő kihozta a terményt. Gabonáért és kukoricáért annyi mész járt, amennyi a termény volt, de búzáért másfélszer, kétszer kellett teletölteni az edényt. Hazafelé menet a gabonát megőrlették és a lisztet vitték haza.

7 összegzésként megállapítható, hogy az erdő termékei (tűzifa, faáru, faszén és mész) fontos árucikkei voltak az Északi-Középhegység és az Alföld közötti népi kereskedelemnek. A sajátos természetföldrajzi és gazdasági viszonyok következtében a hegységek belsejében települt falvak lakosságának jelentős hányada részt vett az erdei termékekkel való kereskedelemben. Az említett áruk eladására, illetve cseréjére nem alakult ki állandó közvetítő réteg. A legaktívabbak a lófogattal rendelkező vagyonosabb fuvarosok voltak, ők többféle anyagot, nagyobb mennyiségben és nagy távolságra közvetítettek. A fejlett faipar (háziipar) és az erdei gyűjtögetés a szegényebb rétegeket is bekapcsolta az árucserébe, bár ezek kereskedelmi körzete, mozgásvilága jóval szűkebb volt. A fával és származékaival való árucsere közvetlen formában vásárokon, piacokon és helységről helységre vándorolva történt. Minden esetben az eladók keresték fel a vásárlókat. A városokban pénzért, a falvakban rendszerint a hiányzó mezőgazdasági terményekért értékesítették a fát, faeszközöket, faszenet és meszet közvetlen termékcsere formájában. A további kutatások tisztázhatják a közvetlen termékcsere és a pénzforgalom arányát, valamint a vásárlók és eladók között a gazdasági kapcsolaton túl kialakult kulturális, emberi kapcsolatok hatását. IRODALOM DANKÓ Imre 1978 Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdésében.) A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen. 251-289. KOS Károly 1972 Az árucsere néprajza. Népélet és néphagyomány. Bukarest. 9-51. PETERCSÁK Tivadar 1982 Adatok a Zempléni-hegység és az Alföld közötti paraszti árucseréhez. Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen. 387-393. 1982-83 A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon. Agria XIX. 375-392. 1984 Erdó'használat Gyöngyösön és környékén a XVIII-XX. században. Tanulmányok Gyöngyösről. 457-506. 7. VIGA Gyula 1980. 252-257. 236