Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

szervezeti formáival, életmódjával, értékesítési lehetőségeikkel,

143 míg újabban Viga Gyula írt a szlovák meszesek útvonalairól és a mészégetés szerepéről a bükki szlovák településeken.

144 A Bükktől északabbra Molnár Ágnes az aggteleki mészértékesítésről,

145 Görcsös Mihály pedig a debrődi égetésről közöl kisebb tanulmányt.

146 A többi területről más témák feldolgozása kapcsán csak érintőleges adatokkal rendelkezünk. Fényes Elek Cserépfalut, Kacsot, Felsőtárkányt, Szilvást, Apátfalvát említi, ahol meszet égetnek.

147 Bakó Ferenc összefoglaló tanulmányában Bélapátfalva, Eger, Felsőtárkány, Bükkzsérc, Cserépfalu, Répáshuta, Bükkszentkereszt és Uppony települések szerepelnek mészégető és mészárusító helyként.

148 Viga Gyula ezek mellett még Bükkszentlászlót is ide sorolja, amely település ugyan nem égetett közvetlenül meszet, de annak fuvarozásában, közvetítésében igen nagy szerepet játszott.

149 A viszonylag ritka mész nagy távolságok megtételére ösztönözte ezt a néhány bükkvidéki falut. Érdekes módon míg a hevesi telepek, mint Bélapátfalva, Felsőtárkány, Szilvás főként Egert és környékét látta el, addig a borsodiak nagyobb régiók ellátói lettek. Pl. a bélapátfalviak rendszeresen szállítottak meszet az egri kofáknak,

15 ° s legfeljebb Gyöngyösig jutottak el. Ugyanakkor az általuk égetett mész szállítását, fuvaroztatását is a betelepült szlovák falvak szekereseire bízták (pl. Bükkzsérc, Répáshuta).

15 x Speciálisnak tűnő helyzetben voltak az upponyiak, mert a hagyomány szerint soha nem adtak el kis tételben meszet, hiszen a termék nagy részét az ózdi vasgyárnak szállították.

152 A Bükk hegység szlovákjai gyakran 120—150 km távolságra is elfuvarozták a meszet. Lényegében egész Kelet-Magyarországot bejárták vele, leszámítva az Alföld déli sávját. Viga Gyula említett tanulmányában falvanként és a fuvarozáshoz szükséges állatfajtánként rajzolta meg a meszesek útját. A répáshutai lovas- és ökrösfogatok főleg nyugati irányba indultak. Az értékesítés fő köre Heves megye volt, de eljutottak Szolnok megyébe a Jászságba is. A bükkszentkeresztiek az ország keleti—északkeleti részét járták be, legtávolabbi célpontjuk a Nyírség és a Hajdúság volt, de eljutottak Békéscsabáig is. A szamaras meszesek mozgásköre már szűkebb volt, főleg a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén árultak, de északi irányban Hidasnémetiig, Kassáig is elértek, míg dél felé Tiszafüredig mentek, s volt aki Hajdúböszörményben is járt.

153 143. BAKÓ Ferenc 1951. 283-330., 1963. 279-315., 1968/a. 267-287., 1968/b 67-91. 144. VIGA Gyula 1980. 252-257., 1984. 241-248. 145. MOLNÁR Ágnes 1983. 132-138. 146. GÖRCSÖS Mihály 1979. 107-110. 147. FÉNYES Elek 1847. 248. és 1844. 107-109. 148. BAKÓ Ferenc 1951. 288. 149. VIGA Gyula 1982. 94. 150. BAKÓ Ferenc 1951. 288., és BAKÓ Ferenc EA 2135/44. 151. BAKÓ Ferenc 1951. 325-328. 152. BAKÓ Ferenc 1951. 326. 153. VIGA Gyula 1980. 254-255. 223