Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

A cserépiek is az Alföldet vették célba. Tiszaigaron feljegyezték, hogy „. .. egészen Madarasig (Kunmadaras) jártak. A meszet pénzért adták, de legkedvesebb vót nekik a takarmány."

154 A bükkzsérciek több napon keresztül kocsival hordták a meszet az Alföldre. A helyiek szerint Karcag, Debrecen, Sátoraljaújhely, Salgótarján, Vác környékén mindig lehetett találkozni zsérci meszesekkel.

155 A Nyírségben „bükki vándor mészégetőktől" szerezték be terményért a meszet,

156 s Szatmárban még Tiszabereken is megfordultak a borsodi meszesek.

15 7 A Bodrogközbe bükkszentkeresztiek mentek, évente kétszer, ősszel és tavasszal, s cserébe terményt kaptak a mészért.

158 A Bükk hegység falvai sajátos ecológiai viszonyaik miatt még jelentős munkaerőfelesleggel is bírtak. A mészégetés és fuvarozás mellett más erdészetekbe, ill. településekre is eljártak munkát vállalni. így pl. a répáshutaiak égettek meszet Szilvásváradon, Mályinkán, Szendrő környékén. Ózd környékén, de jártak Bózsván és a Zempléni-hegység falvaiban is. ők tanították meg a mészégetés fortélyaira a Rozsnyó környékieket is.

159 A további adatfelsorolás helyett leszögezhetjük, hogy a bükki falvakat szinte monopolhelyzetbe hozta a mésszel való kereskedelem, s e munka rendszere lényegében máig életképes maradt. A mész azon ritka anyagok egyike volt, amelyek különböző országrészek, nagy távolságok között tette szükségessé az árucserét. A monopolhelyzetből fakadóan a szlovákul-magyarul beszélő, ponyvás kocsival járó, „Meszet vegyenek!", ill. „Vapnye kupnye!" kiáltásokat hallató bükki meszes az Alföld hagyományos népéletének kiemelkedő színfoltja volt. A mésszel való kereskedelemnek azonban nem volt állandó útvonala. Elsősorban az igényekhez, a felvevőpiacokhoz, s a mindenkori gazdasági szempontokhoz igazodva változtak a kereskedelmi útvonalak.

16 ° Bakó Ferenc Észak-Magyarországon a Bükk-vidék mellett a csehszlovák-magyar határ mellékét tartja a mészégetés szempontjából fontosabb területnek.

161 Aggtelek mészégetéséről a legkorábbi adat 1851-ből származik.

162 Hunfalvy János 1867-ben írja monográfiájában: „Égetett mész csak belső fogyasztásra készíttetett, kivitelre közlekedési eszközeink mellett nem alkalmatos. Előállítani nagyobb mennyiségben lehetne.

163 Nem tudni, hogy ismerték-e Hunfalvy véleményét akkoriban, de a századfordulóra nagy változások mentek végbe az aggteleki mészégetés területén. Bérlők vették át a legjobb égetőhelyeket, akik hutai és más vándorégetőket hívtak be a faluba, ők azok, akik technikailag megújítják az addigi eljárást, s ezzel összefüggésben mennyiségi növekedést is 154. KATONA Imre EA 4096/25. 155. TURAY Dénes EA 4760/4-5. 156. DÁM László 1982. 35. 157. GUNDA Béla 1984. 95. 158. NAGY Géza 1983. 140. 159. VIGA Gyula 1984. 185. 160. Lásd VIGA Gyula 1984. 184. 161. BAKÓ Ferenc 1951. 288-289. 162. FÉNYES Elek 1851. 14. 163. HUNFALVY János 1867. 312. 224