Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

Gömörben az Aggteleki-karszt falvai, különösen Aggtelek ismertek kőfejtésükről és kőkereskedelmükről. A rosszabb minőségű követ pl. útépítésre hordták. Az Aggtelekről Kelecsény—Zubogy—Múcsony irányba vezető út itteni kővel volt kirakva. Épületnek való követ is hordtak az aggteleki fuvarosok: Zádorfalva, Szin, Sajókeresztúrig is eljutottak,

130 de tudjuk, hogy a héti és szuhavölgyi kisnemesek ún. kúriáihoz is innen hordták a követ.

131 Az Északi-Középhegység zempléni és abaúji területein is vannak híres kőlelőhelyek, különösen vonatkozik ez a Tokaj környéki vulkanikus hegyvonulatokra. Fényes Eleknél Mád, Megyaszó szerepel kőbányaként, míg Abaújszántó palájáról nevezetes.

132 Az igazán kiemelkedő és nagyobb területeket is ellátó központ azonban Tokaj és közvetlen környéke volt. A tokaji hegy trachitját útépítésre bányászták,

133 Tárcáiét szintúgy.

134 Erdőbénye trachitkőbányája megvetette alapját a régi idők óta virágzó kőfaragóiparnak. A század elején még útburkolásra való fekete kőbányát is nyitottak a községben.

135 Bodrogkeresztúr lakóinak a szőlő- és gyümölcstermesztés mellett a kőbányászat és a vele való kereskedés képezte legfőbb foglalkozását. Nagyszámú kőbányáiban első osztályú építésre való fehér követ termeltek.

136 A kibányászott követ az Alföld, Taktaköz, Bodrogköz irányába szállították a szekeresek.

13 7 Szabolcs vármegyében viszont nem voltak teljes mértékben elégedettek a keresztúri kővel: „Szabolcs vármegyében a követ többnyire Bodrogkeresztúrból szállították a monumentális épületekhez, s e kövek felettébb likacsosak lévén magukba szívták a talajvizet, minek következtében az épületek nem voltak tartósak."

138 Az Alföldön a dolog természetéből fakadóan nem beszélhet kőbányászatról. Kivételként említhető talán az ún. réti mészkőbányászat, amelyről két feldolgozást is ismerünk.

1 3 9 A réti mészkő felhasználása a Duna— Tisza-közi településeken számos helyütt ismeretesvolt, de Sztrinkó István szerint szerepét nem szabad túlhangsúlyozni, hiszen alkalmazása nem volt általános. Nem befolyásolta döntően a népi építészet jellégét, csupán néhány elemét alakította át, tette sajátossá.

140 A kővel kapcsolatos árucserében a Mátra—Bükk—Tokajhegy alj a kőbányáinak és kőfaragóinak kezdetben igen nagy szerepük volt a táj nagyobb települései, pl. a barokk Eger, Gyöngyös, tokajhegyaljai mezővárosok, Miskolc, Nyíregyháza stb. városképi formálá130. MOLNÁR Ágnes GA 231/1-4 és GA 486/7. 131. DÁM László GA 621/6.; CSERI Miklós 1981. 52. 132. FÉNYES Elek 1847. 310. és 297.; FÉNYES Elek 1844. 398, 416. 133. GOLDMANN Mór 1930. 107. 134. GOLDMANN Mór 1930. 147. 135. GOLDMANN Mór 1930. 164. 136. GOLDMANN Mór 1930. 167. 137. DANKÓ Imre 1977. 150. és lásd még NAGY György 1976. 176. 138. Szerk.: BOROVSZKY Samu 1896. 318. 139. SZTRINKÓ István 1982.159-171.; JUHÁSZ Antal 1982. 145-166. 140. SZTRINKÓ István 1982. 170.