Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

sában. Tágabb értelemben viszont szerepet játszhattak nagyobb körzetek, így az alföldi paraszti kőépítkezés kialakításában, elterjesztésében is.

141 A néprajzi szakirodalomban sokszor rámutattak arra, hogy a paraszti anyaghasználat szorosan kapcsolódott a táji adottságokhoz. Különösen érvényesült ez a népi építészetben. A fentebb tárgyalt területek kőfaragóinak-kőműveseinek tevékenysége során azonban módosul ez a képlet. Úgy tűnik, hogy a XVIII. század végétől kezdve, de erőteljesebben a XIX. század második felétől az Északi-Középhegység építőköve fokozatosan benyomul az Alföld északi sávjának építőgyakorlatába is. A kő terjedésének előfeltétele volt a parasztságon belül végbemenő polgárosodás, társadalmi-gazdasági differenciálódás. A Mátra és a Bükkaljára egyértelműen, de szórványos adataink alapján az Északi-Középhegység más területeire is jellemző volt, hogy az Alföld irányában jelentős kőárucserét folytatott már a múlt század elején is. A további kutatások feladata megállapítani azt, hogy ez az árucsere milyen hatással volt a síkvidékek hagyományos népi építészetére. Döntő módon befolyásolta-e azt, vagy — ahogy jómagam is vélem - csak módosított rajta. MÉSZ A mész cseréje — bár jelentőségre nézve lényegesen elmarad a többi építőanyagtól — sok tekintetben érdekes tanulságokkal szolgál. Mint követ-téglátkötő anyagot már az antikvitás óta használja az emberiség, kultúrtörténeti szerepe vitathatatlan.

142 A magyar népi építészetben való felhasználása a kőépítkezéssel, de még inkább a téglaépítkezéssel párhuzamosan kerülhetett előtérbe. Abban viszont nincs okunk kételkedni, hogy meszelésre már a fennálló falazatú lakóépületek megjelenése óta használta a magyar nép. A mész alapanyaga geomorfológiailag szigorúan kötött területeken, a mészkővidékeken fordul elő, de ott sem mindig egyformán alkalmas az égetésre. Ennek megfelelően a Dunától keletre a Bükk, az Upponyi-hegység, Aggteleki-karszt, Szendrő—Rudabányai mészkővonulat, Szepes—Gömöri-érchegység déli mészkővonulata, a Bihar-hegység, Királyerdő, Meszes-hegység és a Béli-hegység mészkőtagjai képezik vizsgálódási területünket. Ha a térképre vetünk egy pillantást, akkor látszik, hogy ezek egy félkör ívben körülölelik a nagy magyar Alföldet. A dolog természetéből fakadóan adataink is ezeket a területeket jelölik mészégető-mészégetésből megélő központoknak. A sajátos földrajzi elrendeződés következtében éppen a mészkő az, ami a legszembetűnőbben példázza a hegy- és síkvidéki települések egymást kiegészítő, egymással mintegy szimbiózisban élő kapcsolatrendszerét, árucseréjét. A paraszti mészégetés kutatása a legtöbb eredményt a Bükk-vidéken érte el. Bakó Ferenc több tanulmányában foglalkozik a bükki mészégetők tevékenységével, munka141. VIGA Gyula 1984. 117.; VIGA Gyula 1985. 55-60. 142. BAKÓ Ferenc 1951. 285. 222