Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

visnyót, Kisgyőrt és Felsőtárkányt híres palabányájáról is emlegeti: „. . . Ez igen híres, s házfedésre egészen Pestig, Pozsonyig elhordatik."

121 Máshol ezt írja: „Pálakő, fedésre való is sok helyt, igen jó Borsodban."

122 A bükki palabányászat és -kereskedés volumenét jellemzi a vármegye monográfia szerzője is: „. . . A Bükk-hegységben Kisgyőr, közelebbről a Mocsolyás-puszta melletti palabánya évtizedeken keresztül szolgáltatta a kitűnő tetőfedő palát, úgyhogy ebből fedezték többek között a nagy lillafüredi építkezéseket ... sőt még külföldi kivitelre is került."

12 3 A Bükkaljánál maradva, Viga Gyula kutatásai nyomán ma már lényegesebben többet tudunk a régió kőbányászatáról és kőfaragásáról, annak értékesítéséről.

124 A bogácsi kő főleg az Alföldön cserélt gazdát, a fuvarosok elsősorban lefelé indultak. Ritkán vették meg a követ más bükki falvakban, bár pl. a bükkzsérciek bogácsi kőből építkeztek. A Bükkalja és a dél-borsodi Mezőség falvainak népi építészetében meghatározó szerepe volt a bogácsi kőnek. Eljutottak vele Tiszafüredig, néha át is keltek a Tiszán, s a Tiszántúlon talált gazdára a kő. Leggyakrabban Mezőkövesd, Szemere, Tiszavalk, Négyes, Tiszabábolna, Borsodivánka volt az értékesítés helye, de eljutottak Kömlőd, Markaz, Domoszló, Abasár, Egerfarmos, Egerszalók, Visonta felé is. Nyugat felé azonban nyilván határt szabott a kereskedelemnek a mátrai kőbányák anyaga, termése is. 191 l-l3-ban, a Tisza gátjainak megerősítéséhezkb. 800 kocsi követ vittek a faluból, néha 30 fogatból álló karavánok is mentek együtt.

12 5 A különféle termékekkel eltérő volt a kereskedés amplitúdója is. Úgy tűnik, hogy minél nagyobb szakértelmet, munkaráfordítást igényelt egy termék, annál messzebb jutott el a termékcsere révén. A faragatlan építőkő és a kváderkő elsősorban a Bükkalja és a dél-borsodi Mezőség falvaiban talált gazdára, az ablakkönyöklők, kapuoszlopok, kapiterfejek, vályúk, kerítéstakarók azonban távolabb is eljutottak. Legnagyobb távolságra a sírköveket és az útszéli kereszteket vitték el. Hasonló amplitúdójú, s közel megegyező területet érintő kőcseréről tudunk Szomolya esetében is.

126 Adalékul szolgálhat Szomolya kőellátó szerepére az az adatunk is, miszerint a Barkóság tornácos házaihoz Szomolyáról hozatták az oszlopfőnek való követ, s itt helyben faragták ki.

12 7 Természetesen nemcsak Borsodból vannak adataink. Torna megyében a zsarnói és a görgői kőbányákat emlegetik, Kovácsvágásnak pedig „van pálakőbányája, mely épületfedésre és író táblákra alkalmatos".

12 8 A Felső-Tisza vidéken a tarpai és a barabási hegy riolitját bányászták, alapok, ritkábban kőfal építéséhez használta fel a környék népe.

12 9 121. FÉNYES Elek 1847. 245-249. 122. FÉNYES Elek 1847/b. 69. 123. CSIKVÁRY Antal 1939. 58. 124. SZAKÁLL Sándor-VIGA Gyula 1984. 93-122. VIGA Gyula 1985. 125. VIGA Gyula 1984. 113-114. 126. VIGA Gyula 1985. 55-56. 127. PALÁDI KOVÁCS Attila 1982. 92. 128. FÉNYES Elek 1847. 279-281. 129. GILLYÉN Nándor-MENDELE Ferenc 1981. 14. 220