Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

XVIII. század második és a XIX. század első fele a hatalmas barokk és klasszicista építkezések időszaka is, ahová a tanult, iparos kőmívesek mellé rengeteg ügyes kezű parasztsegédmunkás is került. A díszes paloták, kúriák, a magasabb építészeti stílusokat magukon viselő polgárházak ösztönzést adhattak a vagyonos parasztság számára a saját szintjükön történő leutánzásra, s ugyanakkor a segédmunkások kitanulták a kőépítkezés szakmai fogásait, s terjesztői lehettek saját településükön vagy annak környékén a kővel való bánásnak. Talán nem véletlen az sem, hogy a nagy építészeti stílusok közül éppen a barokk és az azt követő klasszicizmus stílusjegyeit találjuk leggyakrabban falusi kőépületeinken. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a fent említett fejlődéshez szükséges volt jó minőségű követ adó kőbányák közelségére is. Kialakult a kővel való kereskedés, kezdetben csak saját településen vagy szűkebb környékén, később pedig egyre szélesedő körben. Állításomat szerintem feltétlenül alátámasztják Lénán Andor kutatásai.

114 Tanulmányában, mely a XVIII. századi egri püspöki építkezések háttériparát vizsgálja okleveles források alapján térképre vetíti az egri püspöki és káptalani birtokokon működő kő-, pala- és fazsindelykészítő központokat. Ezek mindegyike valamilyen módon részt vett az építkezésekhez szükséges építőanyag előállításában. Jelentősebb kőbányák Gyöngyössolymoson, Demjén, Eger, Felnémet, Felsőtárkány, palabányák pedig Felsőtárkány, Bükkzsérc, Nagyvisnyó településeken voltak.

1 x 5 A kezdetben földesúri teherként végzett tevékenység később kifejleszthette azokat a specialistákat, akik a paraszti kőépítkezések számára is szállítottak követ, palát, ill. végeztek kőfaragó-kőműves munkát. Ezt látszanak igazolni a későbbi statisztikai adatok és a recens gyűjtés is. A hevesi területen Bakó Ferenc a gyöngyösi, gyöngyössolymosi, abasári, egri, egerszóláti, demjéni, egerszalóki és siroki kőbányákra és az ottani kőfejtők tevékenységére vonatkozóan közöl történeti adatokat.

116 Ugyanő a mátrai régióban Gyöngyöst, Gyöngyössolymosi és Abasárt, a bükki régióban pedig a hegység nyugati—délnyugati nyúlványaira települt Novaj—Noszvaj—Eger—Nagyvisnyó, nyugaton a Sirokig terjedő vonulatot tartja a kőellátás központjainak. Ez utóbbi területen a puha, vulkáni tufát és a homokkövet vágták és értékesítették már évszázadok óta.

117 A Tisza környékéről már a múlt század közepétől vannak datált kőkeretes ablakaink. A tiszanánai és sarudi vagyonos parasztok lakóházaira a kőkereteket demjéni kőfaragók készítették és szállították a helyszínre.

118 Ugyanezen a területen a múlt században a tornácok faoszlopainak fejezetét kőből faragták, leginkább Demjén és Tarnaszentandrás kőfaragói, akik ide is szállították az anyagot.

119 Borsod megyére vonatkozóan Fényes Eleknél Parasznya, Szilvás, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc, Sály, Harsány, Kisgyőr, Kacs, Szomolya, Felsőtárkány, Mályinka, Nagyvisnyó, Járdánháza, Mónosbél szerepel működő kőbányaként,

120 s közülük Nagy114. LÉNÁRT Andor 1982-83.187-217. 115. LÉNÁRT Andor 1982-83. 191. 116. BAKÓ Ferenc 1970. 325-431. 117. BAKÓ Ferenc 1969. 439. 118. BAKÓ Ferenc 1982. 54. 119. BAKÓ Ferenc 1982. 56. 120. FÉNYES Elek 1844. 107-118. 219