Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
†Román János: A mértékek használatának vándorlása
A MÉRTÉKEK HASZNÁLATÁNAK VÁNDORLÁSA ROMÁN JÁNOS Bevezetésül szükséges volna természetesen legelőször a címben foglaltak időbeli és térbeli határainak megvonása. Ezek a határok azonban csak hozzávetőlegesek lehetnek, ha bizonyos korszakot, vagy földrajzi területet kívánunk is szemügyre venni, hiszen a mértékek használatának vándorlását például időbelileg a szakirodalom a népvándorlás korával indulónak látja, felső határa pedig, a századunk béli ember különféle vándorlásaira tekintettel, szinte napjainkig ér. A több, mint ezer esztendő különféle vándorlásai elmossák a földrajzi határokat is, amit eléggé szemléltet bizonyos mértékek nevének eredete is: az arasz például finnugor, az árok, boglya ótörök, a col, bála német, a cseber, dézsa szláv eredetű elnevezések, nem is beszélve az európai latinságban elfogadott, főként hányadokat meghatározó kifejezésekről, mint dézma, kvarta, oktáva. A címben foglaltakkal kapcsolatban azonban itt, most mégis kénytelenek vagyunk idői és térbeli határt szabni, ami a cím ilyetén bővületét eredményezi: A mértékek használatának vándorlása Borsod, Abauj-Torna és Zemplén gyegyékben a XVI-XIX. században. Be kell vallanunk, hogy a szerző gyarlósága az oka ennek a leszűkítésnek, mert ezen területről és időszakból voltak kezeügyében adatok elegendő mennyiségben. Igaz, hogy már a XIII. századtól is fordulnak majd elő, s akadnak XX. századi adatok is, földrajzilag pedig szinte szorosan csatlakoznak a szomszédos megyék, Gömör, Heves, Szabolcs és Ung szélei. A mértékek vándorlása természeretesen az ember, embercsoportok vándorlásának velejárója. Korszakunkban területünk közismerten igen nagy méretű vándorlások színtere volt a török és kuruc-labanc háborúk révén, s az ezekben részt vevő nemzetiségek mind megfordultak területünkön, amely sokszor szinte központja volt az eseményeknek. A különféle katonai erők helyenként átvették a hatósági hatásköröket is, állományuk pedig a terület lakosságával került érintkezésbe, s ez mind alkalma lehetett a mértékek be- és elvándorlásának. Részben a fenti, pusztító hatású katonai mozgalmak következménye volt azután a betelepítés és különféle betelepülés. A betelepítéssel kapcsolatban legjelentősebb az úgynevezett sváb telepek létrejötte, de jöttek különböző időben különféle bevándorlók is, mint például a XVIII. század folyamán Ungvár, Munkács, Beregszász felől különféle iparosok, de még morva területről is, s nem csak vallási, hanem gazdasági okokból is. Igen jelentős lehetett a mértékek vándorlása szempontjából a vándoriparosok és mesterlegények vándorlása. Ez utóbbiak számára három esztendei vándorlás volt kiszabva, s a sárospataki fazekaslegények útja például 1785. után felfelé Ungvár, Munkács, Bereg21
