Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
†Román János: A mértékek használatának vándorlása
szász, Szatmárnémeti, Nagykároly, lefelé Gönc, Abaújszántó, Miskolc, Mályi, Ónod, Tárcái vonaláig terjedt. Közismert az is, hogy bizonyos munkaerő-vándorlás már a magyarországi kapitalizmus kezdetei előtt megindult a zsellér réteg részéről, ami a kapitalizmus kialakulásával felerősödött. Területünkön is jelentkezett természetesen bizonyos anyagszállításokkal kapcsolatos mozgás is. így például a fazekasok a fekete festékhez szükséges fekete földet Eger környékéről szállították, a sátoraljaújhelyi meszet távolabbi vidékek is igényelték, s bizonyos fafeldolgozó mesterségek csak távolabbi vidékekről szerezhettek megfelelő nyersanyagot. A területen minden időben igazán nagy mozgást, s azzal kapcsolatos mértékvándorlást az értékcikkek árusításának különböző módozatai jelentettek. Az árucikkek értékesítése terén a legegyszerűbb a háztól való eladás. Ez megtörtént mezőgazdasági termékekkel is, de leginkább fontosabb iparcikkekért mentek közvetlenül a műhelyekbe. A piacozás többnyire az asszonyok dolga volt, s mezőgazdasági és ipari termékekkel egyaránt piacoztak, természetesen a városokban. Sátoraljaújhelyen például 1617-ben szembetűnő volt a mészárusítás, Sárospatakon 1900 körül 17 fazekasfeleség árult a piacon. Az árucikkekkel természetesen azok méretadatait is elvitték a környék vásárlói. A vásározás terén ismét csak a mezővárosok jöttek számításba, de sokkal nagyobb területre terjedt az érdekeltség, mert iparcikkek terén északkeletre Ungvár, Munkács, északnyugatra Rimaszombat, délkeletre Nyíregyházáig. Ez elsősorban a férfiak dolga volt, de mentek asszonyok is, tanulókkal. A kapitalista jellegű termelés velejárója lett a múlt század közepétől a faluzás, a hatékonyabb értékesítés érdekében. Szekeres szállítás volt ez megszokott útvonalakon. Vele kapcsolatban kialakult bizonyos cserekereskedelem is, főként iparcikkek mezőgazdasági terményekért árusítása. Természetesen a kisebb kereskedők is vásároztak, faluztak a saját üzlethelyiségben árusítás mellett. Ami a címben foglalt célkitűzésünkből a használat fogalmát illeti, forrásainkban megjelennek mértékekre vonatkozó adatok természetesen használatuk közben is, de maga a forrásanyagban megjelenésük azt jelenti, hogy vagy egy már korábban kialakult gyakorlat rögzítéséről van szó, vagy a későbbiekben kötelező előírásról. Más szóval azt jelenti ez, hogy a területen abban az időben közhasználatú helyi, népi mértékek válnak elfogadottá, vagy a hivatali hatóságok rendelkezéseiben foglaltak válnak közhasználatúvá. Származásuk jellegét tekintve tehát vannak országosan elfogadott, szokásos, majd királyi rendelettel szabályozott s ezt elnevezésükben is magukban hordó (királyi öl, királyi hold stb.), s helyi hatóságok, törvényhatóságok és városok által szabályozott (kassai rőf, késmárki rőf), végül pedig szabályozásra nem került, sajátos helyi mértékek is. Ami a területünkön korszakunkban előforduló mértékek típusait illeti, az előbbiekből is következőleg, előfordulnak természetes eredetű és mesterséges típusok. A természetes típusúakból a hosszmértékek az emberi alkattal kapcsolatosak: ujj, hüvelyk, arasz, tenyér, láb. A területmértékek végeredményben földmértékek, s meghatározóik: a vetőmagszükséglet (köblös, vékás stb.), a munkaszükséglet (barázda, ekealj,kapaalj, kaszaalj), a termőképesség (icce, veder), a földosztási mód (fűkötél-nyíl). A mesterséges típusok 22
