Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

NÁD A növényi eredetű építőanyagok közé tartozik többek között a nád is. Ez a növényünk már lényegesen erősebb földrajzi meghatározottságú, a lápos, vizes területek haszonnövénye. A XIX. század második feléig az alföldi népi építkezés egyik legfontosabb építőanyaga volt. Nemcsak a határbeli ideiglenes építmények, gazdasági épületek formai és funkcionális változatokban gazdag sokasága épült ebből az anyagból, de az ország nagy területein ebből készült a házak fala, tüzelőberendezésének és kéményének váza, padlása és héjazata. A nádépítés jelentőségé re először Gyórffy István hívta fel a figyelmet, s az ő nevéhez fűződik a nádház építési technikájának első részletes leírása is.

9 x Később Szűcs Sándor foglalkozott behatóbban a kérdéssel.

9 2 A nádházat mindketten a Sárrét és környéke speciális építésmódjának tartották. A későbbi kutatások azt igazolták, hogy a Sárréten és Nagykunságon kívül a nád építőanyagként való felhasználása ismert volt hazánk minden mocsaras területén.

9 3 A nádépítkezés európai és magyar feltárásával még adós maradt a tudomány. Igaz, elegendő forrásanyag sem áll rendelkezésünkre. A nádépítkezés a XIX. század második felében a folyamszabályozási és lecsapolási munkálatok következtében fokozatosan háttérbe szorult, századunk első felében meg is szűnt. A recens anyagban még ma is jól tanulmányozható pásztorépítmények, halász- és csőszkunyhók, szőlőbeli hajlékok azonban egykori jelentőségéről tanúskodnak. A náddal való tetőfedés Erdély, a Felvidék és a Dunántúl egyes területeit kivéve ismert volt egész Magyarországon. Hazánk legjelentősebb nádtermelő helyei az Ecsedi-láp, a Bihari- és Békési Sárrét, a Tisza és mellékfolyóinak árterülete, a Velencei-tó, a Kis- és Nagybalaton, Sárköz, Csallóköz, Szigetköz, Hanság, Fertő-tó vidékének lápos, mocsaras világa volt.

94 Nem hagyható figyelmen kívül a Sajó, Bodrog, Hernád, Hejő, kisebb folyók árterülete sem. Galgóczi Károly adatai szerint Magyarország nádtermő területe az 1800-as években 2,5 millió kataszteri hold volt.

95 E hatalmas nádmennyiség nagy többségét tetőfedésre használták. Jó fizikai tulajdonságainál fogva „könnyű, rugalmas, tartós" az egyik legjobb, legtartósabb tető készíthető belőle. A nádnak, mint építőanyagnak az árucserében elfoglalt szerepéről lényegesebben kevesebbet tudunk, mint a fáról. Szatmárban a rétoldali falvakban a nádkévéket az udvar szembetűnő helyein rakták össze, hogy a vevő már az utcáról láthassa az eladó nádat. Jöttek érte az Erdőhátról, a Nyírségből, s nemcsak pénzért adták, hanem kolompérért is cserélték. Tunyog, Uraj, Kocsord, Porcsalma, Nagyecsed gazdái szekérrel is faluztak. Nagykárolyig, Nyírbátorig, Nyírlugosig, Hajdúhadházig, sőt a debreceni tanyákig vitték a nádat. A vastag, vörös nádat nagyra értékelték. Viharok után is útnak indultak a náddal, 91. GYÖRFFY István 1908.1-19., 153-166., 223-244., 1909. 30-40., 65-78.; GYÖRFFY István 1943. 92. SZŰCS Sándor 1943. 133-149. 93. DÁM László 1980. 17. 94. DÁM László 1980. 39. 95. GALGÓCZI Károly 1855. 216 \