Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

A kitermelt épületfa célhoz juttatásában legnagyobb szerepet játszó vízi szállítás, a tutajozás néprajzilag még nem igazán feltárt. Legalaposabban cseh és szlovák szakmunkák tájékoztatnak, ám ezekben az Alföldre, a Tisza, a Körösök és más folyók alföldi szakaszára vonatkozólag alig, vagy egyáltalán nem találunk utalásokat.

2 A tutajozás a Tisza és a Maros folyókon elsősorban az erdélyi és máramarosi sónak az ország belső vidékei felé szállítását szolgálta. Az állammá szerveződéstől meglévő sószállítás a török hódoltság idején, a XVI—XVII. században sem szűnt meg teljesen, csupán átmenetileg visszaesett. Nagyobb arányú fellendülése — központi királyi intézkedések hatására is - a XVIII. században következett be, lévén, hogy a sószállítás kincstári monopólium lett.

3 Az a kevés számú történeti és néprajzi jellegű tanulmány, amely a tutajozásról íródott, éppen ezt a virágzó XVIII—XIX. századi időszakot dolgozza fel legátfogóbban. Ismereteink legalaposabbak a Maros tutajozásáról, sószállításáról,

4 de rövidebb összefoglalásokat ismerünk a Tisza tutajozásáról is.

5 Sajnálatos, hogy a Tisza alsó szakaszáról, és a többi kisebb folyóról (pl. Berettyó, Szamos, Bodrog stb.) — bár majdmindegyik hajózható volt - alig van híradás, s napjaink kutatása is eléggé elhanyagolja ezeket.

6 A sószállítás szerintem a legnagyobb szerepet játszotta a tiszai faúsztatás kialakításában, de nem egyedüli tényező volt. Fát szállítottak, úsztattak le a folyókon kizárólag fakereskedés céljából is, s az alábbi adatokból kiderül az is, hogy például gyümölcsöt, a fafaragás és feldolgozás késztermékeit is hozták tutajjal. Ilyenkor a gyümölcs, illetve fakészítmények eladása után értékesítették a tutajt alkotó szálfákat is, melyeknek nem kevés szerepük volt az épületfa spontán árucseréjében. A Tiszán az ország keleti, északkeleti peremvidékeinek hatalmas mennyiségű fája érkezett le az Alföldre. Számos közvetett és közvetlen forrás ad hírt a máramarosi, beregi, ungi, bihari hegyek fenyőinek síkvidéki jelenlétéről. Fényes Elek leírásában olvashatjuk: „. . . Beregh vármegye ... épületre, s hajókra használható tölgyfa szálakat a Tiszán visz le Szolnokig, Szegedig, sőt 1813-ban tengeri hajók építésére is küldött Danczkába (Danzig)."

7 ,,. . . Az ősszel leszedett gyümölcsöt . . . talpakra rakván a Tisza segedelmével Szolnokra viszik . . ."

8 Fényes E.-től tudjuk azt is, hogy a megye tiszaháti járásának igen sok faluja (pl. Adony, Vámosatya, Gergelyi, Lónya stb.) is „szálakkal" kereskedik.

9 2. JERÁBEK, Richard 1961.; HUSKA, M. A. 1972. 3. BARNA Gábor 1983. 6. 4. CZEGLÉDY Károly 1969.; KÓS Károly 1972. 16.; ORBÁN Balázs 1868-73. 5.BETKOWSKI Jenő 1952.; JUHÁSZ Antal 1962. 117-146.; BÍRÓ József 1977. 171-213.; BÁLINT Sándor 1957.; KAPOSVÁRI Gyula 1974. 9-24.; BARNA Gábor 1983. bőséges irodalmi összefoglalással. 6. A Körösökről lásd: DANKÓ Imre 1963. 372-377.; TÁBORI György 1967. 41-49. Bodrogról lásd: NAGYVÁTHY János 1821. 291-292. 7. FÉNYES Elek 1844.55. 8. FÉNYES Elek 1844. 52. 9. FÉNYES Elek 1844. 83-86. 206