Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

Lehoczky Tivadar monográfiájában szerepel, hogy a Makaria-vidékiek nemcsak dongát készítenek, hanem a munkácsi és beregszászi piacokat is ellátják kútágasokkal és gémekkel, szulákokkal, s tölgyfa deszkákkal.

1 ° Máramaros megyében „... Minden nagyobb folyó vidékén pedig tetemes mennyiségű szálak köttetnek .. ."

l * Ung vármegyében pl. Ungváron az Ung folyó mentén fűrészmalom működik, hol évenként 60 000 db deszka készül.

12 Ugyanezen a vidéken .. . „fenyőszálat, deszkát, léczet az észak-oroszok csinálnak nagy mennyiségben, nevezetesen Zsdenyova, Zbunya, Serbócz, Rosztoka helységek."

13 Lehoczky Tivadarnál olvashatjuk, hogy „a fa eladást a munkácsi uradalom korlátozta, illetve szabályozták. Csupán az 1871. évben kezdi az uradalom az erdőket nagyobb mérvben értékesíteni, felállítván kielégítő sikerrel Tiszaújlakon, Naményben, Tokajban és Szolnokon faraktárakat."

14 1845-ben pl. Kislétán (Szabolcs megye) egy tűz utáni újjáépítéskor „30 szál tiszaháti gerendáról és 10 pár szarufáról" olvashatunk.

15 Lefelé haladva a Tiszán szinte nincs olyan megye, illetve nagyobb település, ahol ne találkoznánk a leúsztatott fa nyomaival. A tunyogiak saját maguk is elmentek fáért Máramarosba.

16 A nyírségi

17 és felső-tisza-vidéki

18 épületek faanyaga is többnyire Máramarosból származott. A lónyaiak külön egy mozgatható hidat építettek a Tiszára, hogy a rutének tutajai bele ne akadjanak a rögzített hídpillérekbe.

19 A nyírbátori tetőket a múlt század második felében elsősorban a Tiszán leúsztatott, és többnyire Máramarosból, Ungból, Beregből származó fenyőzsindellyel fedték.

2 ° Lefelé haladva Tokajhoz érünk, mely város évszázadok óta jelentős só-, és fakereskedelmi csomópont volt. „A Tisza és Bodrog vize a felsőzempléni és máramarosi erdőkben termelt fát erre irányítja. Nincs is alkalmasabb útja. Tutajosok egész serege köt ki Tokajban, és messze vidékről jönnek ide kereskedők fát vásárolni. Később a Tisza túlsó oldalán hatalmas fűrésztelep létesül, és ott dolgozzák fel a Felvidékről nyers állapotban tutajon ideszállított fát. A Kohn Emánuel-féle nagy fatermelő vállalat mellett az 1870-es években létesül a Lazarovits-féle nagy fakereskedés is."

2 1 olvashatjuk a Tokaj-monográfiában. 10. LEHOCZKY Tivadar 1881-82. 483. 11. FÉNYES Elek 1847. 372. 12. FÉNYES Elek 1847. 319. 13. FÉNYES Elek 1847. 323. 14. LEHOCZKY Tivadar 1881-1882. 399. 15. PÁLL István szíves közlése a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár IV. A. 19. 9. (Szabolcs megyei tűzkárrendezési iratok) anyagából. 16.GUNDABélal984.95. 17. DÁM László 1982.47. 18. FLÓRIÁN Mária 1978. 18. 19. BABUS Jolán 1943-as gyűjtése: EA. 1851/29-35. 20. SZALONT AI Barnabás 1984. 104. 21. GOLDMANN Mór 1930. 105. 207