Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

AZ ÉPÍTŐANYAG, MINT AZ ÁRUCSERE TÁRGYA CSERI MIKLÓS Jelen előadásom, ill. tanulmányom — e konferencia munkamegosztásának megfelelően — nem egyes települések, tájegységek árucseréjét és migrációs jelenségeit kívánja bemutatni. Célom az, hogy a hagyományos népi kultúra egyik igen jelentős területén, a népi építkezésben megnyilvánuló árucsere és migrációs kapcsolatokat tárjam fel, főként irodalmi anyag alapján. A téma összetettsége, az építőanyagok árucseréjében mutatkozó adatgazdagság arra szorított, hogy dolgozatomnak földrajzi határokat szabjak. Vizsgálódásom köre a történeti Magyarország Dunától Keletre eső területe, ezen belül főleg a Felvidék és az Alföld viszonyrendszere, természetesen felhasználva az ide vonatkozó erdélyi és más adatokat is. Az építőanyagok közül feltétlenül a fával, ül. a fából készült termékekkel kell kezdenünk a vizsgálódást, hiszen a fa az az építőanyag, melyet parasztságunk a legsokoldalúbban használt fel építkezésében. Egyes területeken falképző anyagként is szerepelt, máshol csak a födém- és tetőszerkezet, tetőfedés, kerítések, kapuk, gazdasági építmények stb. készültek fából. A földrajzi, természetföldrajzi feltételek következtében mindig is voltak és vannak Magyarországon épületfában igen szegény (pl. az Alföld) és fafelesleggel rendelkező (pl. hegy- és dombvidékek) területek. Ez a tény már önmagában is feltételezi, ül. igényeli az árucserét, s akkor még nem is beszéltünk az eltérő tulajdonságú fafajták felhasználhatóságáról (pl. a szelemengerendához fenyőfa, talpfához tölgy, paticshoz fűzfa stb.), és beszerzéséről. Talán nem állítok valótlant akkor, ha feltételezem, hogy a magyar népi építkezésben az első szüárd és fennálló falazatú lakóépületek (XIII-XIV. század) készítése óta számolnunk kell bizonyos mértékű fakereskedelemmel, annak spontán vagy szervezett formájában egyaránt. Az a kulturális kihívás és válaszadás, ami az árucsere problematikájának tárgyalásakor végigkísér bennünket, adva volt a fával való kereskedés területén is. A fában bőséges hegyvidéki és ártéri területek lakói egyéb megélhetési lehetőség híján kitermelik a fát,

1 s azt a fában szegény alföldi sík területeken értékesítik, cserébe megkapják az egész évi élelmiszer-szükségleteket. l.Lásd: KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975.; PETERCSÁK Tivadar 1982 és 1984.: É. KOVÁCS László 1976.; JÓSVAI Gizella 1976. 205