Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

A szekéren való gyümölcsszállítás nagy amplitúdójú kereskedelmi tevékenységet jelent. Elegendő itt példaként csupán a Bükk-vidék fuvarosait említeni, akik Radostyántól a Kunságig,

46 a Bükkaljától a Jászságig, Hajdúságig eljártak kényes portékájukkal.

4 7 A gyümölcsös szekerek ritkán mentek piacokra, vásárokra, leginkább házaltak árujukkal. Felkeresték még a legelőn járó pásztorokat,

48 a dunántúli, mezőföldi puszták cselédeit is.

4 9 Néprajzi irodalmunk eddig csak a Felvidékről, konkrétan a Csermosnya-völgyből, ül. a Gömör-Tornai karsztról ad hírt arról, hogy a gyümölcsöt málházott lovakkal, sajátos formájú kosarakban is szállították eladni. Márkus Mihály ésPaládi-Kovács Attila közlései egy, a múlt század végén még általános gyakorlatot ismertetnek, melynek egykor bizonyára nagyobb jelentősége volt a paraszti árucsere ezen vonatkozásában.

493 A tájak közötti termékcserét szolgálta a vizén történő gyümölcsszállítás is. Számos adat utal arra, hogy a gyümölcskereskedelemben régen nagy szerepük volt a vízi utaknak. Ez önmagában is jelzi a termékcsere fő irányait, vagyis azt, hogy a gyümölcs korábban a peremterületek felől jutott az ország belsejébe. Mindezt elsősorban a Tisza mentéről származó információk igazolják. Már a XVIII. századból állnak rendelkezésünkre olyan adatok, hogy a tarpai, tiszabecsi, tiszaújlaki, csengeri sajkárok vízi úton szállították az almát, diót és aszalvány-gyümölcsöt Tokaj, Szolnok sőt egészen Szeged piacáig.

5 ° Szegeden a XVIII. században kelendő volt a lápos alma, vagyis tutajon, kosarakban szállított alma, amelyet a máramarosi románok még a múlt század hetvenes éveiben is szállítottak a dél-alföldi városba.

5 • 1754ben egy almás láp után 40 dénár vámot fizettek a Szegedre gyümölcsöt szállítók.

52 Szolnokon egy 1766. évi összeírás említi, hogy a városban a Tiszán odaszállított gyümölcsöt árusították, ületve vittek tovább Pestre.

5 3 Szirmay Antal a XIX. század elején azt említette, hogy a Tiszahátról és a Szamoshátról szálakon úsztatták a gyümölcsöt a szomszédos megyékbe.

54 A Vasárnapi Újság múlt századi tudósítója értesít arról is, hogy a máramarosi Técső lakosai az erdőközi legelőiken, a tózakon termesztett nagy mennyiségű gyümölcsöt szállítják le a Tiszán Újlakig.

5 5 Barna Gábor szerint a Tisza-völgy gyümölcseüátásában a múlt század végéig játszottak jelentős szerepet a tutajosok, illetve a tutajokon érkező gyümölcs. A legjelentősebb mennyiséget a felső Tiszahátról szállították, de emellett nagy jelentősége volt a Körösön Bihar és Arad megyékből érkező gyümölcsnek is. A Tiszazug területére fenyőtutajon érkezett az apró, piros tiszai alma, tiszaháti alma, 46. MANGA János gyűjtése 1941. EA. 510. 47. Vö.: VIGA Gyula 1985. 303. 7. kép. 48. FÜVESSY Anikó 1976. 69, 77. 49. Vö.: GUNDA Béla 1983. 9. 49a. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. 551. 50. KUKNYÓ János 1973. 59. 51. BÁLINT Sándor 1977. II. 8. 52. BÁLINT Sándor 1976.

1. 594. 53. BOTÁR Imre 1941. 65. Az adatért DANKÓ Imrének tartozom köszönettel. 54. SZIRMAY Antal 1809.

1. 27. 55. P. SZATHMÁRY Károly 1863. 387-388. 184